L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
Otthon művészete (Knézy Judit)
zötti ismeretség, kapcsolat növelhette a tárgy belső értékét, megbecsülését. Az édesapa, aki maga faragta gyermekeinek a bölcsőt, ezzel szívesen eldicsekedett. A jegyesének mángorlót, mosófát vagy kisszéket faragó legény általában díszítette, feliratozta is ajándékát. Somogy erdőségeiben megfelelő fákat találtak a fontosabb berendezési tárgyak előállításához. Bútor nemcsak a szobába került, hanem konyhába, kamrába, istállóba, szőlőhegyi pince szobájába is. Az új, a korszerűnek tekinthető rangosabb bútorral azt a szobát rendezték be mindig, ahol a vendégeket is fogadták, és a család életének fontosabb eseményei zajlottak. A többi helyiségbe inkább a házilag barkácsolt, vagy korábban igényesnek számító, de már értékét vesztett darabok jutottak. A paraszti otthonok jelentősebb, vagy kevésbé fontos bútorainak sajátságait, történeti előzményeit ismerve meg kell állapítani, hogy egyetlen otthon tárgyait nemcsak különböző felkészültségű emberek készíthették, hanem azt is, hogy az egyes darabok formája, technikája, díszítése rendkívül különböző korszakok öröksége: a nyeregtetős, az ókori rómaiak szarkofágjának formáját őrző ácsolt ládán keresztül a gótikus, reneszánsz, barokk, rokokó, klasszicista formákat és díszeket őrző vagy idéző darabokig. Mégis egyetlen lakótérben harmóniában éltek e különböző korokból eredő technikai kivitelű, szerkezetű és díszítési stílusokat őrző tárgyak egymással. A sarokpados szobaelrendezés magyaroknál, (1. ábra) horvátoknál (2. ábra) németeknél is hellyel-közzel a XIX. század végéig, egyes helyeken kissé tovább is fennmaradt. Ez a rendszer a középkor folyamán gyökeresedhetett meg Somogyban 3. A SZSZNGY-be áttelepített nagykorpáéi lakóház első ún. „szép szobájának" részlete, az 1920-50 közötti állapotnak megfelelő berendezéssel. 4. Támlásszék intarziás díszítéssel, 1798-as évszámmal. Osztopán. RRM 4925. 73