L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Népi építkezés (Zentai Tünde)

27. Füstöskonyha részlete: tüzelőpadka kiskatlannal és a szobai szemeskályha szájával. Épült Szennán a XIX. század közepén. Lantos Miklós felvétele, 1969. Az egyetlen, Vörsön ma is meglévő XVIII. századi népi lakóépületben a konyhán és az oldalkamrán kívül két szoba van. A XIX. században fölvett paraszti inventáriumokban azt látjuk, hogy a falusi házak beosztása szoba-konyha-kamra vagy fél telkes és annál nagyobb földön gazdálkodóknál szoba-konyha-szoba-kamra. A kéthelyiséges lakás ekkor már ritkaság. A megyében eredeti formájában nem is maradt fönn egy sem. Helyi és dunántúli típusmeghatározó sajátossága e házaknak, hogy minden helyiségük külön ajtóval az eresz alól nyílik. (26. ábra) A válaszfalakon nincs átjárás. E tulajdonság a leírt alaprajzi bővülés módjából és a füstöskonyha jelenlétéből következik. A külön bejáratok rendszere pedig valószínűleg hozzájárult a tornác igen korai elterjedéséhez, hiszen az volt az egyetlen fedett közlekedő tér. A fatornác az újkori somogyi és dél-dunántúli talpas házak szerves alakotóeleme. A történeti-néprajzi módszerekkel biztonsággal megközelíthető időben, a XIX. század elején már készen, kiérlelt állapotban áll előttünk, és uralja a régió egész faépítkezo területét, lényegében kistáji különbségek nélkül. A levéltári források a köznépi házak esetében a XVIII. századtól dokumentálják (H. CSUKÁS GY., 1991. 156.) - az ennél bizonyára nagyobb múltú - tornác létét. A XIX. század elejéről számos olyan adattal rendelkezünk, amelyek a tornác valamennyi változatának, az oldal-, a körüpitar, vagyis az elő- és oldaltornác, valamint a lopott tornác, más néven a tornácbeugró elterjedtségéről szólnak. 59