L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Népi építkezés (Zentai Tünde)

A tető alakja A tetőváz többé-kevésbé meghatározza a tetőformát. Az ágasfás szelemenes tető legtöbbször függőleges háromszögű síkban oromfalakkal záródik. A régi településeken ez a házeleje nyitott vagy természetes-, illetve tapasztott sövény volt, vertfal esetén többnyire vályoggal rakták be; az utóbbit majd mindenütt tűzfalnak, csúcsfalnak hívták. Az ollószáras és szarufás faépületek födelét általában lekontyolták. Ez a mindkét végén csapott farazatos tető az előzőnél bizonyosan nagyobb múltra tekint vissza, és a XIX. században emelt épületeken ritka. Baksay Sándor (1896. 202.) is régimódinak titulálja. Ekkor már általános a gótikus előzményű (K. CSILLÉRY K., 1991. 67.) félig lekontyolt csapott tető, a szakirodalomban csonkakontyosnak nevezett oromfallal. Göllén már 1774-ben összeírtak ilyen födelű kéthelyiséges „régi árandásházaf (H. CSUKÁS GY., 1991. 158.), az évszámos házak tanúsága szerint pedig számuk az 1830-as évektől egyre szaporodik. A tetőfedése A tetővázra - többnyire lécezéssel - kerül a héjazat. A középkor végén és az újkor elején a legáltalánosabb tetőfedő anyag a szalma. Használata olyannyira bevett szokás, hogy az 1768-ban megalkotott első országos érvényű tűzrendészeti szabályzat sem tiltja. A somogyi házak a XIX. század első felében szinte mind szalmásak. Az első országos épületstatisztika szerint arányuk még 1891-ben is 74%. Ennél több a dél-dunántúli régióban csak Zalában van. A szalma héjazatnak alapvetően két változata ismert, amit a XVIII. századi írott forrásokban zsupp és szalma néven különböztetnek meg. Az utóbbin a középkori eredetű, taposott szalmához hasonló technikát értik, ami gyakran rázott szalmaként szerepel az iratokban. Somogyban ez az arasznyi távolságban lévő ragokra fölrakott búza, árpa, hajdinaszalma fedés a XIX. században végleg elenyészett, és az 1930-as évek tájára már az emléke is homályba borult. A fejlettebb, kötözött rozsszalma kévékből készült zsúpfödél (20. ábra) a XVIII. században még csak a nemesi kúriákon jelenik meg, népivé válására a XIX. század folyamán kerül sor. Elterjesztésében fontos szerepet játszanak az uradalmak. Gróf Széchényi Ferenc például 1805-ben kiadott Rendeléseiben előírja, hogy: „...iparkodjanak a Jobbágyok újonnan fölállítandó ház és más hajioki vagy állásbéli födeleiket zsupp födél alá venni. " Az indíték az, hogy kímélni akarják erdeiket, a szalmatető rögzítéséhez ugyanis 51