L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
Gyermekélet, gyermekjátékok (Szapu Magda)
balta, fejsze, járom, cséphadaró, talicska. (19. ábra) A tíz-tizenkét éves fiúk már el tudták készíteni. Öt-tíz éves lányok játékkészletébe a konyhai sütés, főzés, mosás eszköztára is beletartozott. A kukorica címerét összekötözték, így készült a söprű. Kicsi botnyélre kukoricalevelet kötöztek, ez volt a sütés eszköze, apemet. Volt még szénvonó, sütőlapát; a mosáshoz fából kifaragott mosófa, mángorló, teknő; a kender feldolgozásához tiloló, kendervágó, fésüléséhez gereben, a fonál gombolyításához motolla. A konyha eszközkészletéhez tartoztak a vesszőből font kosárkák, gyúródeszkák és nyújtófák; az evőeszközök, tányérok és poharak. (21. ábra) A fiúk kedvelt állatfigurái a legkülönbözőbb anyagból és technikával készültek. Megformálásuk nem ütközött nehézségbe, hiszen az állatokat jól megfigyelhették otthon vagy a legelőn. Kevés eszközt igényelt az ún. lovasjáték, amelyben fiúk alakították mind a kocsis, mind a ló szerepét. A kócból készült gyeplőt a lovat alakító fiú nyakába vetették, majd hónalja alatt azt hátravezették egészen a kocsis kezéig. A nádparipa pedig nem volt más, mint egy nádszál (petrencerúd, seprőnyél, faág) megülése, meglovaglása. Kukoricaszárból, cirokból, burgonyából, tökből, makkból és gesztenyéből készültek az állatok. Spirálisan kivágott keménypapír volt a kígyó teste. A kicsik legegyszerűbb kinti játéka a madzagra kötött rossz lábas volt. Ezt húzták maguk után a porban. Ezzel a gyerek egyedül is eljátszott. A cserépedény letört füle volt a ló, a kisfazéké a csikó. Madzag vagy szíj darab volt az istráng. (1. ábra) A lovakat, ökröket a kocsi, szekér elé illesztették. A járművek (22. ábra) egyik csoportja az állatfigurákkal együtt készült. Az egyszerűbb szekereket kukoricaszárból, a bonyolultabbakat cérnakarikából és fából készítették el. Gyufaskatulyából kiskocsi, vonat készült; hengeres fenyő- vagy égerfából két- vagy négykerekű szekér. Kukoricaszár volt a tehénfogat, az iga, a borona, a szekér alapanyaga, de készítettek belőle gémeskutat, itatóvályút, pólyás babát, bölcsőt és különböző emberalakokat is. (25-26., 42. ábra) Éles bicskával a csutaállatokhoz a kukoricaszár kemény, fényes külső részéből egyforma szélességű és hosszúságú lemezeket, pálcikákat vágtak ki. (A pálcikák hossza kb. 5-6 cm, szélessége 3-5 mm volt, az állatokhoz szükséges lemez hossza 10-15 cm.) A szárdarabokra bicskával kis lyukakat fúrtak, abba illesztették a pálcikából készült lábokat, szarvakat és farkakat. A lányok rendszerint babáztak, vagy rongy- illetve szőrlabdával labdáztak. A rongybaba váza két kis fadarab volt kereszt alakban összekötözve, amelyet ronggyal körbetekertek. A feje is rongyból készült, arra szemet rajzoltak vagy pamutszálból szemöldököt, szemet, szájat és orrot varrtak a fejre. A „körülkötött" 25. „Csuhébaba". Csuhé, napraforgó- és kukoricaszár felhasználásával készült fiúbaba. Marcali. MVHM 79.7.48. 26. „Csutkababa". Kukoricacsutkából készült lány „fonott hajjal". Marcali. MVHM 79.7 АО. 505
