L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Népi építkezés (Zentai Tünde)

amióta rájöttek, „...hogy a somogyi agyagot egy kevés fával kővé lehet változtatni... ", csinosabbá és jobbá váltak az általa sutának minősített paraszti lakások. Ekkoriban már téglagyárak működnek Kéthelyen, Csökölyben, Istvándiban, Kaposmérőn és Kadarkúton, mégpedig az utóbbi két helységben gőzüzeműek. 1922-ben Somogyban már tizennégy téglagyár van, míg Tolnában és Baranyában nyolc, Zalában pedig csak négy. Tetőszerkezet A falak fölhúzása, a talpas épületek esetében a váz fölállítása után közvetlenül a tetőkészítés következik. Somogyban megtalálható a hagyományos tetőváz mindkét alapformája: a szelemenes és a szarufás. A szelemenes tető egyik fő típusa az Európában az őskortól alkalmazott függesztett ágasfás szelemenes szerkezet, amelyben a tetőgerincet alkotó gerenda földbe ásott hosszú ágasokon nyugszik, és tartja a ráfektetett ragfákat vagy tetőfákat. Nagy múltjáról árulkodik a fő elemek neve is. Ágas szavunk finnugor eredetű, a. szelemen pedig korai szláv átvétel. (MTESZ 1967. I. 100, 1976. III. 707.) Az ágasfás tetőszerkezet rendszerint a talpnélküli cölöpvázas falakkal párosult. Jelenlétét a somogyi régészeti föltárások a IX. századtól folyamatosan kimutatták a térségben. Elmúlása a XIX. század közepéhez köthető. A XX. század első évtizedeinek néprajzi kutatásai a Balaton-melléken és a megye keleti felében tudtak emlékanyagot gyűjteni róla. (JANKÓ J., 1902. 190., GÖNYEY ÉBNER S. 1933. EA 5374. 78.) A szelemenes tető másik fő változata az ollóágas vagy ollóswras. (16. ábra) Lényege, hogy a ragfákat tartó szelement a harántfalakra állított vaskos gerendaollókra fektetik. Az Ausztria és Szlovénia felől terjedő szerkezet Somogyban a XVIII. századtól gyakori, a múlt század második felében a Dráva-menti részek kivételével mindenütt előfordult. Ebben a konstrukcióban a tető súlyát a falak hordozzák, ezért az ollószáras tetőt csak jól terhelhető falakon, Somogyban a meghonosodás idején általános talpas-vázas épületeken alkalmazzák. Az ollós tetőváz tölgyfából készült, a ráerősített ragok pedig értéktelenebb éger és egyéb nagyjából megmunkált dorongfából. A szelemenes változatokkal ellentétben a szarufás tetőszerkezeteknél az önhordó fedéltartó gerendák alkotják magát a tetővázat is. (19. ábra) Ennek a megoldásnak is középkori, ám még kiderítetlen múltja van. Régiesebb formájában a keményfából hasított szarufák lapolással támaszkodnak a koszorúgerendákra, s végük 50-70 centivel túlnyúlik rajtuk. Ez az ún. csüngőszarufás tető, 48