L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Népzenei hagyományok (Olsvai Imre)

A somogyi horvát népzene jelentősebb gyűjtői: Borbély Jolán, Eperjessy Ernő, Kotnyek István, Martin György, Olsvai Imre, Tengerdi Győző és Vujicsics Tihamér. Németek. A dunántúli magyarságot két úton, kétféle módon érte német-osztrák hatás. Az idegen ízlésű úri és polgári magyar körök már a XVII-XVIII. század óta közvetítenek német dallamokat és táncokat, ezt fokozza, erősíti a Dunántúlra települt német (sváb, hienc, poncihter stb.) paraszt- és iparosnépesség , akik főleg a XIX-XX. században kerültek közeli kapcsolatba a falusi magyarokkal. Egy harmadik tényező is jelentős dallamhatást fejtett ki: a római katolikus és az evangélikus egyház a XVI-XVIII. században töméntelen német és osztrák dallamot (főképpen dúrdallamot) vett át. Közvetlen népi kapcsolatra a Zselicből vannak adataink. Például Vargha Károly négy dél-zselici település német nyelvű dalai között 15 dallamtípust talált, amely a magyar bartóki B)- és C)osztály műdalszerű rétegéből származik. Ugyanezektől a németektől és riticspusztai magyaroktól hét olyan dallamot közöl, amelyeknek szövege magyar vagy kétnyelvű, dallamuk viszont jellegzetesen német. (VARGHA K., 1941.) Az észak-zselici Simonfán, magyar lakodalomban is fölhangzik egy hamisítatlanul német jellegű, keringő-ütemű dúrdallam, amelyre „Seggtáncot" járnak. Típusban azonos e tánc a dunántúli és alföldi németség kedvelt „Kopf z'sam" és „Arsch-Tanz" nevű táncaival. (KESZLER M., 1974.) A gyűjtő kérdéseire elmondják, hogy ezt a táncot és zenéjét a szomszédos Bőszénfa svábjai ugyanígy járják és muzsikálják. (Saját gyűjtés, 1958.) A somogyi német népzene jelentősebb gyűjtői: Hollós Lajos, Grete és Kari Horak, Krámer (Keszi) Imre és Vargha Károly. Cigányok. Mind a „cigány", mind a „roma" kifejezés gyűjtőfogalom: különböző anyanyelvű, foglalkozású, életformájú, műveltségű és vérségű közösségek tartoznak ide. Somogyban, Zalában legtöbben vannak a „beások", akik román anyanyelvűek, hagyományos foglalkozásuk a teknővájás. Dallamanyagukban erős magyar, román és szerb hatás is található, szövegeik részben román, részben magyar nyelvűek. Az 1950-es, 60-as években országosan lábra kapó cigánydal-cigánytánc kultusz elsősorban a tiszántúli cigányság dallamait, szövegeit és táncait tette divattá a városi magyar lakosság, jónémely néptánc együttes és a rádió, televízió köreiben, műsoraiban. Néprajzi érvényű, Somogyra vonatkozó hatásról két megbízható adatunk van. 1957-1958 körül nyugat-somogyi és dél-zalai bálokban, lakodalmakban magyarok is fölkapták az új szövegű „Nem fizet a tanács, nem hajt ki a kanász" kezdetű 446