L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Szokások (Imrő Judit)

Országszerte ismert, még napjainkban is közkedvelt szokás, hogy május elsejére virradóra a legények a nekik kedves lány portájára májusfát állítanak. Emellett gyakran tűztek májusfát a község középületei elé is, Lengyeltótiban a templom elé, illetve „valamely kedvelt egyénnek, Jutón a bíró háza elé. Ahol „május vége felé egy vasárnap délután összegyűl a fiatalság és zene, és énekszó és táncz kapcsolatában tartódik a májusfa ünnepélyes kiemelése" (ENDREI A., én. 207.) A májusfát színes selyemszalagokkal díszítették, a tetejére minden esetben egy üveg bort vagy sört, ritkábban egypengőst is fölkötöttek. A krepp-papírral való díszítés az 1950-es évektől vált általánossá. A májusfa állítása a legény szerelmi ajándéka, amit viszonozni illett. Erre pünkösdkor került sor, amikor kidöntötték a májusfát. A lány szülei ekkor látták vendégül az állítókat, valamint a lánypajtásokat. Szennában különleges alkalom járul a májusfa kitáncolásához. Ezen a napon futóversenyt is rendeztek. Erre az alkalomra a bíró vett 100 szál szivart, amit a nyertes kapott meg. A kidöntött májusfát eladták létrának, a fiatalság az árát elmulatta. (RRM NA-197.) Az utolsó tavaszi nagyünnep a pünkösd. A pünkösdhöz kapcsolódó hagyományok legjelesebbike & pünkösdi királyné-járás. Az 1930-as években Gönczi már csak 7-8 helyen találta meg élő szokásként. Úgy vélte, néhány évtized múlva csak a híre marad meg. A pünkösdölő, fehérbe öltözött nagylányok a 10-15 éves mindennapi vagy ismétlő iskolások közül kerültek ki. Általában öt szereplője van; közülük egy a beköszöntő, vagy beszóló, kettő a királyné emelő, egy a kosárhordó vagy tojáshordó. A főszereplő a selyemkendőkkel betakart királyné, 5 év körüli szép kislány. A házról-házra járó szokás ebben az esetben is beköszöntéssel kezdődik: „Be szabad-e menni maguk böcsületes hajlékukba pünkösdjárási éneket elmondani". „A pünkösdnek jeles napját... " kezdetű, közismert népének eléneklése után a királyné emelők karjukra ültetik a királynét, vagy karjánál fogva magasra emelik, és kétszer mondják, hogy „Ekkora legyen a kendtek kenderje!". (GÖNCZI E, 1929. 108-109.) (22. ábra) Tapsonyban az 1900-as évek elejéig volt szokásgyakorlatban a pünkösdölés, betiltását a plébános szorgalmazta, ez vonatkozott az összes többi népszokásra is. (SEEMAYER V, 1936. 41.) A nemespátrói evangélikus leányok is kb. a századfordulóig tartották a szokást, amely ott is pünkösdjárás néven volt ismert. A királynét cucorkának nevezték, amely kenderszőrből gyúrt gombócot jelent. (SEEMAYER V, 1937. 42.) Nemespátrón a pünkösdölő lányok nemcsak tojást és pénzt gyűjtöttek, hanem öt féle adományra számítottak, s mindegyikhez vitték magukkal a különbö20. Komatál. Rekonstrukció. Somogyudvarhely, 1979. RRM F 25541. 21. Komatálvivő kislányok. Csököly. RRM F 7249. Kankovszky Ervin felvétele, 1936. 421