L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A szakrális környezet építészeti és tárgyi emlékei (Imre Mária)

27. Fa harangláb a temetőben. XIX. század vége, Tapsony. Lantos Miklós felvétele, 1996. 28. Harangtorony. XIX. század, Inke. Lantos Miklós felvétele, 1970. eső dombokon, pusztákon a hívek azért kérték felállításukat, hogy a szentmisétől távol, a harangszó legalább az imára figyelmeztes­se őket. (HOSS J., 1948. 95.) A haranglábak fa, vagy a szilárd épí­tőanyagát a faluközösség biztosította. Megáldásukra rendszerint a legközelebbi plébánost hívták meg. Somogyban kétféle harangláb változat ismert. Az ágas fákból összeállított, kúpalakú fedéllel ellátott típusok találhatók a zselici Antalfaluban, Somogyapátiban, Heresznyén, Nagyatád simon­gáti részén, valamint Tapsony ban. (27. ábra) Már csak néhány helyen látható kőből, illetve falazott téglából épített, sátortetős, egyemeletes harangtorony. Egyik legszebb pél­dája Inkén áll. A torony bejárati ajtaja fölött, az osztópárkány ma­gasságában, falfülkében Piéta kvalitásos, kőből faragott, festett szobra látható. (28. ábra) Hasonló típusú harangtorony a Babócsa melletti Péterhidán található, ahol az építmény mellett kétoldalról nyitott kis kápolna is áll, benne kőfeszület. Böhönyén a Kanizsa-Marcali útelágazás­nál, a település központjában, e célra ugyancsak téglából falazott, támpilléres tornyot építettek. A harangot délidőben, az Úrangyala-imádságára mindenütt megkondították. Az elhunytakat nemcsak haláluk órájában, ha­nem a falun áthaladó temetési menetet kísérve is elsiratta a ha­rang. Ez utóbbi „lelke üdvözüléséért" mindenkinek megjárt. Somogyban számos szőlővidéken harangoztak a viharfelhők el­len. A szokás Kaposvár szőlőhegyein az 1940-es évekig megma­radt. (HOSS J., 1948. 142.) A képoszlopokat valamint a védőszentek határbeli szobrait, kö­zösségek, családok, egyének, fogadalomból emeltették. Kereszte­ket nemcsak hálából, vagy oltalmazó szándékkal, a táj, a település, a szőlővidék, a legelők, a termőföldek védelmére, hanem balese­tek emlékére is állíthatták. Fenntartásukra sok esetben írásos ala­pítványt tettek, amit rendszerint a plébániák irattárában helyez­tek el. Arra is van példánk, amikor a családok generációkon át gondozták, szükség esetén felújították az emlékeket. Szentháromság oszlopokat és szoborcsoportokat a települések közterein és a templomok szomszédságában, a XVIII. század má­sodik felétől egy-két kivételtől eltekintve, a kegyúri családok vagy az egyházközségek állították. A kutasi Szentháromság oszlopot minden bizonnyal Padányi Bíró Márton püspök kőfaragói, Schmidt J. Ferenc és Walch Tamás veszprémi szoborcsoportja ihlette. A XVIII. század második felé­ben készült, alkotója ismeretlen. A harmonikus, jóval kisebb ará­nyú kompozíciót eredetileg négy mellékalak díszítette. Talapzatán 398

Next

/
Thumbnails
Contents