L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A szakrális környezet építészeti és tárgyi emlékei (Imre Mária)

A szakrális táj építményei és határbeli emlékei A búcsújáróhelyek mellett meghatározó jelentőségűek a népi vallásgyakorlat táji emlékei. Évszázadok során biztosították a hagyományos népi kultuszformák életbentartását, megújítását. A vallásos táj objektumainak alapítása és méginkább fenntartása a múltban és a jelenben is, a közösséghez kapcsolódik, formálja annak lelki és táji kötődését. A vallásos népélet e sokrétű anyagából az alábbiakban a táj legjellemzőbb objektumairól a szentkutakról, a kápolnákról, a haranglábakról, a Szentháromság oszlopokról, az útmenti szobrokról valamint a keresztekről szólunk. A határbeli emlékanyag legősibb vallási objektumai a szentkutak másnéven csodaforrások. Más tájakéhoz hasonlóan, ezek látogatottsága föltehetőleg a hódoltság kori időszakra nyúlik vissza, amikor a paphiány miatt nagyobb volt a hívek öntevékeny vallásgyakorlata. A gyógyító forrásokhoz idővel, mintegy magyarázó jelleggel szakrális képzet is társult. Ilyen pl. a gyöngyösmelléki ún. Jóvízforrás, amelynek gyógyító hatását Szűz Mária kegyelmi erejével hozták kapcsolatba és úgy vélték, hogy új holdkor a forrás vize rendszeresen megújul. Olyankor főleg a végtagbetegségben szenvedők látogatták, akik miután fájós testrészüket megmosták a forrás vizében, gyertyát gyújtottak Szűz Mária tiszteletére. Az első világháborúig jártak ide Szigetvár, Kis- és Nagydobsza, Nemeske, Felsőszentmárton, Lakócsa, Tótújfalu és Szentborbás katolikus és református lakói. A helybeliek még emlékeztek az egykori Mária ünnepekre, amikor százával égtek a gyertyák a forrást szegélyező köveken. Hasonló a mozsgói Pringli-forrás, ahol a turbéki búcsúra igyekvő zselici német telepesek megpihentek. A múlt század közepén a forrás fölé kis boltozatos építményt emeltek, ebbe kőből faragott Szűz Mária szobrot állítottak. A hely látogatottsága a XIX. század első felében volt számottevő, az első világháborútól kezdődően visszaesett. (L. IMRÉM., 1995. 207-208.) A Csurgó melletti forrás eredetének története két változatban ismert. Az egyik változat szerint a XII. század végén, a johannita lovagok III. Bélától kapott helyi birtokán már kegyforrásként tisztelték a Mária kutat. (CSÁNKI D., én.: 57.) Más hagyomány szerint, a tatárok elől menekülve itt pihent meg IV. Béla. Mivel elpusztított országáért oltalomért a Magyarok Nagyasszonyához 391 20. Fogadalmi kép a segesdi kegyszobor ábrázolásával. XVIII. század, Kéthely, plébániatemplom. Lantos Miklós felvétele, 1978.