L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)
mellé virágos és madaras motívumokat helyez, újdonság, hogy a környezetet egy-két szomorúfűzre emlékeztető famotívummal jelzi. A kompozíció a népdalokból is ismert „szerelemkertjének" a szép természeti környezetben enyelgő szerelmespár - jelképek segítségével történő képi ábrázolása. A háttér díszítésére és ezzel szoros összefüggésben a spanyolozás további finomítására az elsők között tesz kísérletet. A karcolás bevezetését készíti elő egy technikai újítással: rövid, vékony vonalkákkal veszi körül a virágmotívumok körvonalait. A karcolt faragványokon, amiket lehet, hogy nem maga, hanem egy tanítványa készített, újabb motívumok is feltűnnek, például a betyárbanda egymás mögött sorakozó alakjai, a virágágat szájában tartó szarvas és a vadász, puskával és a kutyájával, az oldalmezőkön, majd a főmező díszei között a címerállat pózában ábrázolt két lábon álló hímoroszlán. Az előző sorozat karcolt faragványainak stílusához rendkívül közel áll annak a somogytarnócai faragónak a stílusa, aki gróf Széchenyi Ferenc vadászkürtjét díszítette. (56. ábra) (MALONYAY D., 1911. 283.) A faragó feltehetően Somogytarnóca, Erdő-csokonya és Barcs körzetében élhetett. Az előző sorozathoz képest eltérések tapasztalhatók a nők öltözékében, feltűnően jellegzetes a férfiak pipája. A virágmotívumokra a túlburjánzó levélzet és a szokatlanul elosztott apró virágok a jellemzőek. A faragó a karcolt motívumait spanyolozással (18. ábra) vagy választóvízzel történő sárgítással (55. a. ábra) színezi. A három sorozatot a hasonló stílus mellett a Kocsis György név is összeköti, amit két sótartó dokumentációja tartalmaz, az egyiket a tarnócai kürt faragója készítette, a másikat a karcolt sótartók faragója, ezért ma még eldönthetetlen, hogy a „Kocsis György " név melyik faragóval azonos. 57. Sótartó. Karcolt és sárgított, oroszlános címerrel. A tarnócai kürt faragója készítette az 1890-es években. Erdőcsokonya. NM 51.31. 315. 58. Sótartó. Karcolt, sárgított. Szerelmet jelképező pávát és virágot magasra emelő pár díszíti. Felirata: „1899". Berzence környéke. NM 46135. " 361