L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)

51. a. Sótartó. Spanyolozott, páros madár díszíti. Felirata: „1869 BODA JÁNOS", aki valószínűleg a faragó. Lengyeltóti. NM 13526. 51. b. A sótartó másik oldalát rozmaringgal övezett címer díszíti. 52. Sótartó. Spanyolozott, olaszkorsós virágdísszel. Valkó István faragta az 1890-es években. Lengyeltóti környéke. RRM4174. edények fából faragott spanyolozott fedelére kosfej alakú fogót farag. A mintaszerkesztése nem talál követőkre, azonban az állat alakú fedél gyakran feltűnik Mernye és Lengyeltóti környékén. Ezen a vidéken működött az a faragó, akinek a neve még bizonytalan, talán „BodaJános." 1869 és 1870-es évszám szerepel a faragványain. Ügyes mestere volt a célszerű formaalakításnak. Kis fogóval ellátott fedéllel záródnak az erősen lapított oldalfalú sótartói. (51. a-b. ábra) Kedveli a rozmaringos keretdíszítményt, aminek a hátterét spanyolozza, a főmezőkben a mintát színezi, amit kisméretű motívumelemekből épít fel. Gyakran választja a címermotívumot, kerekded formájú, amit félrecsapott kalapként díszít a korona. Páros madarai beleolvadnak a virágbokorba. Mecseki János, Orci környéki kanászt a kiváló színérzéke és a technikai tudása miatt a spanyolozás egyik legnagyobb mesterének tekinthetjük. (17., 25. ábra) Gondosan díszített tükröseit valószínűleg nem pásztori használatra szánta. Az 1880-as években divatos betyárjelenetek és a hajladozó virágágak helyett, szimmetrikusan elrendezett virágcsokrokkal díszíti faragványait. (53 a-b. ábra) A festett bútorok hatását tükrözik a virágformái. A középső nagy motívum alá tükörképszerűen, párosan váltogatva helyezi el a rózsákat, tulipánokat, liliomot és nefelejcset. A virágszirmok belső részét felbontja és különböző színűre spanyolozza. Valkó István, tótgyugyi pásztor is abba az alkotói csoportba tartozik, amelyik még az 1890-es években is a régi virágos, spanyolozott mintákat kedveli. Kísérletezett a domború faragással 358