L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)
A szerelmespár kompozíciós sémája kiegészül harmadik személlyel. Míg a pár az időtlenné vált kapcsolatot fejezi ki, a harmadik személy aktualizálja, konkrét eseményhez köti az ábrázolást. A többalakos jelenetek pillanatfelvételként eseményt rögzítenek. A pár mellett feltűnik a csábító harmadik személy. A faragvány egyik oldalán a vonuló betyárok láthatók, a másikon már leányokkal mulatnak, (67. ábra) pandúrokkal találkoznak. Egyegy faragványon az egymás mellé helyezett motívumokkal, időben egymás után történő, összefüggő jelenetsort idéz fel a faragó. A betyárábrázolás a nyolcvanas évek második felében még két újabb kompozícióval gazdagodik. Az egyiken az 1884-ben csendőrkézre került Savanyú József elfogását ábrázolják: a fa tövében ülő betyárt a csendőrök körülveszik. (66. ábra) A másik kompozíció a „vonuló betyárok" szerkesztési sémáját követi. A minimum három alakos jelenetben a szuronyos csendőrök között megy a megkötözött betyár, vállán a puskája, az egyik csendőr magasra tartja a bűnjelként lefoglalt kanászbaltát. (71. a. ábra) A korszak végén már csak emlékként kezelik a témát. A somogyi faragók motívumai között ritka az egyedülálló nő ábrázolása. A pandúrok, később a csendőrök és a katonák a jelenetek résztvevőiként vannak jelen az egyes ábrázolásokon. A katona címerőrként (69. ábra) és lovas huszárként is feltűnik. A pásztor és vadászábrázolásnak a képrendszere is kialakul. A terelőeszközét tartó pásztor és a foglalkozását jelképező állat, (1. ábra) illetve a puskás vadász, a kutyája és a menekülő állat alkotja a motívumokat. Mögöttük virágos indák vannak, ami hátteret jelképező fává is nőhet, melynek virágai közé makkok kerülnek, majd cserfává alakul a század végén. Ezzel egy időben a cserfaleveles, makkos ág az új divatú domború faragású gyufatartók egyik kedvelt motívuma lesz. Az önálló virágmotívumok általában háttérbe szorulnak, csak egy-két faragó mintakincsében őrzik az egykori pozíciójukat. A virágot szájában tartó szarvas, páva, galamb és a virágtő két oldalára helyezett állatok motívumában mindig a virág a nagyobb méretű. A századfordulón ez a motívumcsoport is visszaszorul: eltűnik a virág, a szarvasok és a madarak ezen túl már csak önmagukban szerepelnek. A hazafias és a vallási motívumok is jelen vannak a somogyi faragók képzeletbeli mintakönyvében. A század vége felé megszaporodnak a címeres faragványok, a tehetségesebb faragók egyéni karakterű címerformákat alakítanak maguknak, melyről könnyen felismerhetők a faragványaik. A kilencvenes években kiadott és a parasztság körében is terjedő hazafias hangulatú kiadványok ha356