L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)

Gyufatartók A somogyi pásztorművészet utolsó korszakában, a XIX. század végén egy új tárgyfajta terjed el, a gyufatartó, ami még bekerül a pásztorok használati eszközei közé. (32. ábra) A gyufa feltalálása után 40-50 évvel, az 1880-as években kezdik el a pásztorok fából vagy marhaszarvból faragni a gyufa tartására szolgáló kb. 5x7x1,5 cm-es dobozokat. A gyufatartókhoz gyakran sötétebb alapanyagot, szilvát, diót, stb. használnak, mert a domború faragás jobban mutat rajta, a karcolt darabok hársfából, kecskerágítóból és marhaszarvból készülnek. A gyufatartók formája és szerkezete változatos. Az alapforma a lapos téglatest, aminek alsó és felső lapját domború ívesre, más daraboknál a függőleges keskeny oldalakat homorú ívesre alakíthatják. Az ívek formáját a díszítmény keretmintájának vonalvezetésével is hangsúlyozzák. A fa gyufatartók között is akad könyv alakú, a doboz egyik függőleges oldalát hengeresre faragják. A zárszerkezet is befolyásolja a formát, előfordul ovális és a kisméretű borotvatokokra emlékeztető lapos doboz. A gyufatartót egyetlen fából fűrészelik ki, a belsejét a kívánt formára alakítják és ebbe illesztik a fából faragott, rugós zárszerkezet alkatrészeit, a nyelvet és a tartóoszlopot. A rugós záródás miatt a doboz önmagától nem képes kinyílni. A díszítmény többnyire elborítja a teljes gyufatartót. Az oldallapok a díszítés szempontjából rangsorolhatók. Feltétlenül díszített a két széles, függőleges oldallap. Azonos jellegű a díszítményük. Növény és állatmotívum, esetleg emberábrázolás is kerülhet rá. Egy függőleges keskeny oldal vízszintesen bordázott, vagy egyéb módon érdesített, hogy a foszforos gyufát meg lehessen rajta gyújtani. A fedél vagy dísztelen, vagy olyan domború faragás díszíti, ami nem sérül a nyitáskor. A gyufatartó nemcsak a pásztori eszközkultúra utolsó korszakának új képviselője, hanem a század végén válságba jutott, de hanyatlásában is megújuló, majd népi iparművészetté alakuló somogyi pásztorművészetnek a hű tükörképe. A formai és szerkezeti gazdagság a díszítményre is jellemző. A századforduló évtizedeiben uralkodó díszítőtechnikával, a domború faragással ékesítik a legtöbb darabot. Miként a korszak többi pásztorfaragványán, a gyufatartókon is szórványosan előfordul a geometrikus mintával párosuló vésés és faragás. A szaru gyufatartókat karcolt és sárgított minta díszíti. Elvétve előfordul a spanyolozás. A XX. századi neves faragók eladásra szánt gyufatartói változatosabbak, Boszkovics János Buzsákon sorozatban készíti a spanyolozott, Kálmán István a karcolt szaru, if). Kapoli Antal a domború faragású darabokat. 32. Gyufatartó. Pattintás fedelű. Domborúan faragott cserfaág díszíti. Készítette iß. Kapoli Antal az 1920-as években Kopaszhegypusztán. RRM 4930. 345