L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)

PÁS ZTORMŰ VÉS ZET A somogyi faragópásztorok ismertté vált díszes faragványai a XIX. század végén nagymértékben hozzájárultak a magyar népművészet felfedezéséhez. Az első kutató utak Somogyba vezettek, 1873-tól néprajzosok, művészek, népművészet iránt érdeklődők jártak a megyében és írtak a somogyi faragásokról. A népművészeti összefoglalókból azóta sem hiányzik a somogyi tükrös, (1. ábra) a kosfejes juhászkampó. Mégis nehéz helyzetbe kerülünk, ha általános képet kívánunk rajzolni a somogyi pásztorművészetről, és választ keresünk a legfontosabb kérdésekre. Mi jellemzi a somogyi pásztorok használati eszközeit? Mikor, miért és hogyan válnak díszítményhordozóvá, sőt némelyike művészeti alkotássá? Milyen motívumok, díszítőtechnikák, komponálási mód jellemző a díszítményükre? Kik azok a művészkedő pásztorok, akik kialakítják, időről-időre megújítják és majd kiemelik a somogyi pásztorművészetet az eredeti társadalmi közegéből? Honnan indul, hogyan virágzik és alakul át a XX. században népi iparművészetté? 1. Tükrös. Karcolt, helyenként bordó színezésű, kanászjelenet díszíti. A kanász vállán karikásostor és tarisznya, karján kanászbalta. Sótonyi József faragta az 1890-es években. Gamás, Vádé puszta. NM 16527. 329