L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Fémművesség (Balázs György)

7. Horgok. Barcs-Puszta­barcs. DM 8. Véső. Hódoltság kora. Barcs-Vár. DM90.2.182. 9. Kaparóvas. Barcs-Szili­tanya. DM nális megfelelésükön túl esztétikai értékük is van: elsődlegesen a tárgy formája, alakja, majd a felületek díszítése jellemző. A díszí­tett tárgyak nagy részéről azt is tudjuk, hogy ajándékként, szerel­mi ajándékként készültek, eredeti funkciójukat gyakran elvesztve. (K. CSILLÉRY K., 1971.) Fémművességről szólván a kovácsoltvasból készült tárgyak lesznek vizsgálódásunk elsődleges alanyai. A népművészet körébe tartozó használati tárgyak, munkaeszközök nagy részét specialis­ták, háziiparosok, kézművesek, mesteremberek készítették. Külö­nösen így van ez a gyakran speciális szakmai tudást igénylő fém­tárgyak, eszközök esetében, amelyek nagy részét kovács készíti, kisebb részét is mesterember, bádogos, lakatos, drótos, rézöntő ci­gány, illetve cigány kovács. A népművészet fogalomkörébe vonni azon megfontolásból lehet, hogy ezeket a felhasználók ízlésének megfelelően készítették, ilymódon hatott vissza a kézművesekre, iparosokra a népi ízlés, a népművészet körébe tartozó díszítőmű­vészet, formai jegyeit, díszítő elemeit a megrendelő ízlése hatá­rozta meg. A fémből készített tárgyak szokásos díszítő eljárása a felület be­veréssel, pontozással, poncolással való díszítése, kovácsoltvas tár­gyaknál geometrikus, vagy virágminták alkalmazása, monogra­mok, datálás, geometrikus térkitöltő elemek használata. Öntött tárgyaknál szokásos díszítő eljárás a reszelővel való utó­lagos díszítés (pl. csengők, pásztorok kampója, baltája stb.). Díszí­tésként jelentkeznek a mester jegyek, a készítőt jelölő beütések, amelyeket manufaktúrák, később gyárak is alkalmaztak. Egy táj, megye tárgyi anyagáról, díszített eszközeiről azért is nehéz írni, mert még a tárgyi néprajz körébe utalható cikkek, ta­nulmányok is csak nagyritkán közölnek valóban a tárgyakról anyagot, egy-egy tárgytípus bemutatása, elemzése meglehetősen ritka. Ilymódon tehát a megyei népművészeti kötetek tanulmá­nyai sokszor nem összegzések, hanem kényszerűen egyszerre alapközlések és összefoglalók, ami sokszor meglehetősen egyenet­len teljesítményt jelent. A fémművesség tárgyai többnyire vásárokon megjelenve jutot­tak el távoli vidékekre a vásárlókhoz. Somogy vármegye XVIII. századi leírásában meglehetősen kiábrándító képet kapunk a vásá­rozás lehetőségeiről: „...ennek a vármegyének köztudomásúan egyetlen nagyvárosa sincs, s nincs olyan főhelye sem, ahol a vásárokat, az áruk forgalombahozatalát le lehetne bonyolítani megfelelő módon, ami pedig van, az mind a jobbágy­ságnak s a paraszti-rendnek való csak..." (KANYAR J., 1989. 143.) Ugyanott olvashatunk az iparosok rétegéről: „...A megye területén 310 4. Sarló. Barcs-Szilitanya. DM 5. Okörpatkó. Hódoltság kora. Barcs-Vár. DM90.2.187. 6. Acsszalu. Barcs. DM

Next

/
Thumbnails
Contents