L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Tárgyak kéregből, fatörzsből, vesszőből és más növényi nyersanyagokból (Kerecsényi Edit–Kapitány Orsolya)

34. Faragott és esztergált vázszerkezetes székek kukoricacsuhévalfont ülőlappal. Zamárdi tájház. 35. Rozsszalmával befont fekvőhely, „dikó" az alsó-segesdi szőlőhegyből. SZSZNGY. Knézy Judit felvétele. a nyak részén keskenyedik el, a másiknak a has része kiszélesedik, majd nyaknál szűkül, és tetővel záródik. (32. ábra) A szalmából készült méhkasok között formai szempontok alapján megkülönböztethetünk féltojás-, kúp- és hengeres alakúakat. A szalmafonatú tárgyak készítői sablont nem használtak, ölbe véve, vagy a földre helyezve a kezükben forgatva adták meg a tárgy végleges formáját. A méhkasok készítésénél ügyeltek a röplyuk körüli rész eldolgozására, mert ez volt a legsérülékenyebb. (33. ábra) A rozsszalma alkalmas volt székek ülőlapjának a bekötésére is, melyről Csorba József 1857-ben megjelent munkájában így ír: „Görgeteg táján telepedett meg egy honfi, ki szalmaszéke306