L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Tárgyak kéregből, fatörzsből, vesszőből és más növényi nyersanyagokból (Kerecsényi Edit–Kapitány Orsolya)

19. „Tapogatóvar halasztó férfiak. Lakácsa, 1927. RRMF3699. Gönyey Ebner Sándor felvétele. ' dal, amit két-három soros zsinórfonással díszítettek. (CSALOG ZS., 1962. 302-322) A Dráva-menti településeken (pl. Zákány, Ortilos, Gyékényes), illetve Belso-Somogy DNY-i szegletében (pl. Csurgónagymarton) még napjainkban is állnak a parasztportákon ilyen ácsolt faszerkezetű tárolók, és akik már nem használják, eladják olyan gazdáknak, akik sertéstartással foglalkoznak. A sövény fonás szép példáival találkozhatunk még a XIX. század derekán épült talpas-favázas, sárfalas lakóépületek oromzatán is, ahol a sövényfal nemcsak lezárja a padlásteret (pl. SZSZNGY-ben a somogyszobi lakóház), hanem az építmény díszítésére is szolgál. Vesszőből nemcsak különös szakértelmet kívánó építmények és gazdasági eszközök készültek, hanem egyszerű sodrással gúzsokat is kötöttek, mellyel a hasított oszlopokból készült kerítéseket fogatták össze, vagy a vesszőseprű szálait kötötték egybe. (18. ábra) A folyók árterülete, a Kis-Balaton lápos vidéke kedvezett a fonásra alkalmas növényfajták természetes szaporodásának. Bél Mátyás erről így ír: „Somogy olyan, mint egy nagy sziget, tele láppal és eliszaposodott folyók mocsaraival. " A nagyobb kiterjedésű fűzesek létét a legutóbbi időkig megőrizték a földrajzi nevek, pl. Fűzfa-dűlő (Berzence), Fűzfás-rét (Csákány). (PAPP L.-VÉGH J., 1974. 642, 616.) Somogyban többféle fűz tenyészett. A síksági lápokon a hamvas fűz volt a legelterjedtebb, melynek ismertebb neve a Kis-Balaton mentén rekettye, ebből főleg kosarakat kötöttek, de készült belőle halászathoz szükséges eszköz is. A rekettyénél hajlékonyabb volt a sárga fűzvessző, amit szép sárga színe miatt elsősorban kocsiüléskas kötésére használtak. (TAKÁCS L., 1978. 123.) A nemesített fűzfajták telepítése a múlt század végén, az ipa299