L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Táj, népcsoportok története, művészeti hatások (Knézy Judit)

rosan céhekbe tömörült, ha tudott. A kézművesek a földesúri fennhatóság alá tartozó mezővárosokba, falvakba, majorokba jobbágyként, zsellérként, bérlőként helyezkedtek el úgy, hogy szolgáltatásaikat pénzzel váltották mes, vagy konvenciósnak szegődtek (kovács, molnár, pintér). (KNEZY J, 1997. 146-168.) Későn alakultak vagy szerveződtek újra Somogyban a céhek, sokszor úgy kérték meg elveszett kiváltságlevelüket. 1698-ban kaptak céh kiváltságlevelet a kaposvári szabók, 1699-ben pedig ugyanitt a csizmadiák. A szigetváriak 1700-170l-ben követték a céhalapításban a kaposváriakat: 6 szabó és 6 csizmadia kérvényezésével. Ugyancsak ezen kézműves ágakban 1712-ben 6 igali szabó kéri elveszett céhlevelük megújítását, 1716-ban az igali csizmadiák jelentkeztek privilégiumért. A ruházati kisiparok céhbeli fölényén 1715-ben a kaposvári vegyescéh tört rést alapítólevelével, köztük csak a szűcsök tartoztak a ruhát előállítók közé, de a kovácsok, lakatosok, szíj-, pajzs-, nyereggyártók és csiszárok nem. A megye gazdasági életében oly fontos szerepet játszó malmokat, molnárokat aránylag sűrűn összeírták XVII. század végén és a XVIII. század elején. 1716-ban a megyei molnárok céhe kaphatott kiváltságlevelet. Ebben az időben a Balaton-melléki híres szőlőtermesztés feltámadásának jeleként Kőröshegy székhellyel a pintérek felső-somogyi céhe alakult meg. Több helyen szerveződtek céhbe a takácsok, 1708-ban Ságváron, 1723-ban Igáiban, majd Kéthelyen, Karádon 1748-ban, utóbbi helyen a szabók is, a fazekasok 1745ben Kaposváron, 1782-ben Karádon. 1726-ban a megyei mészárosok tíz fővel alakítottak céhet Igal központtal, ugyanekkor a 20. a-b. Céh behívótábla, Andocs 1763. RRM 51.4.4. 21. Céhláda. Andocs. RRM 51.4.1. 29