L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

asszonyai-lányai a paplak egyik szobájában tanulták meg, majd Gecsey Lídia csipkekészítő házában folytatták az asszonyok-lá­nyok a csipkeverést, amin a későbbiekben már a 11-13 éves lány­kák is részt vettek. A két világháború között a csipkézés a téli nap­számmal egyenlő jövedelmet biztosított. A teleptől a csipkeverő asszonyok-lányok minden szükséges kelléket megkaptak. A ké­szítőnek csak a verőpárnát és az azt rögzítő ládikát kellet elkészí­tenie. Megállapított bérért dolgoztak. A jó orsó szálkamentes, könnyen faragható fából - általában hársfa - készült. A henger alakú párna általában 30-35 cm hosszú volt, de a nagyalakú csip­kéhez készítettek 50 cm hosszúságút is. A párna stabilitását fokoz­ta a csipkeverő ládika, azért mert a keskenyebb szélein a félköríve­sen kimélyített ládika alsó üregében (8-10 cm) volt az olló, a hor­golótű, a gombostű, cérna és egy-két orsópár. A vert csipke készí­tés technikáját Mátray Magdolna: A csipkeverés iskolája című tankönyvében ismerteti. (Bp. 1992., 65-95.) Eleinte végcsipkéket készítettek fehérneműk és hímzések szélére, majd később a gazda­sági fellendülés következtében egyre nagyobb igény jelentkezett a vert csipkék iránt, ekkor kezdtek luxuscikknek számító térítőket, függönyöket készíteni. Kájelné Koroknai Zsófia nemcsak terve­zett, hanem a kivitelezés színvonalának megtartása felett is szigo­rúan őrködött. Az Endréden készült csipkék változatosak voltak anyagukban, mintájukban egyaránt. Vékony irlandi 150-180-as fonalból készítették a fehérneműk, lepedőszélek, asztalterítők és függönyök szél és betétrészeit. (51. a-b. ábra) A minták rajzolásá­nál nem mindig törekedtek a pontosságra, sokszor csak a kontú­rokat jelölték, s azon belül a fonal vastagsága szabta meg a kitűzé­sek helyét. A csipkét készítő személy technikai tudása és egyéni ízlése érvényesült, így gyakran egyazon mintarajzról készített csipkék eltérést mutathatnak. (GERVAI M.-HÁBEL G., 1995. 62. 51-52.) Boross Marietta szerint a minták nagy részét a na­gyobb budapesti fehérnemű és kelengyekereskedők adták, megje­lölve a fonal minőségét és az adott minta mennyiségét. A régebbi csipkék és a róluk szóló leírások arra utalnak, hogy Endréden nagyméretű igényes munkák is készültek. Kolumbán Gergelyné Nagy Piroska 11 éves korában Kájel Endrénétől tanult csipkét verni. Néhány esztendő múlva már ügyes és gyakorlott csipkeve­rőként az angol uralkodóház részére, fehérneműre való szélcsip­két is készített, mely 5 cm széles 30 cm hosszú volt. 1937-ben Csallóközben, Padányban járt, s ott egy Cina Janka nevű csipke­verőtől kapott két fényképet (szarvasok életfával, pávás terítő). Balatonend-réden azelőtt nem készítettek figurális csipkét, a Fel­vidéken viszont szokásos volt az állat és emberalakos csipkék ké­51. a-b. Balatonendrédi vert csipke. Részlet a métercsipke mintakönyvből. Balatonend­réd, Kájel Csipkeház. 281

Next

/
Thumbnails
Contents