L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

nyok a piros hatású, dúsan hímzett „pucolicát" 45 éves korig visel­ték. Gyász esetén vasárnap fekete bársonyból valót hordtak, keve­sebb díszítéssel, fehér hímzőfonallal varrottat. Knézy Judit 1965­ben és 1970-ben gyűjtött hímzett pocelicát. Az előbbi alapanyaga gyári virágos selyem, az utóbbié fekete bársony két csíkból álló hímzése rózsás-nefelejcses mintával, piros-zöld, kék, lila színek­kel kivarrott, közeiben kék göngy és ezüst-piros-kék fiitteres dí­szítéssel. 1940 körül varrták Szentborbáson. Viselését az 1950-es évek után hagyták el fokozatosan. A német községekben a keresztszemes és a szabadrajzú hímzé­sek voltak kedveltek. Gönczi Ferenc 1925-ben Németegresen igen értékes piros keresztszemes hímzéssel kivarrt, változatos orna­mentikával dúsan díszített férfi és női inget, kézelőt gyűjtött. (RRM 1382, 1384, 1395, 1407, 4128.) Keresztszemes hímzéssel díszített mintakendők is maradtak fenn a német községekből, né­melyik esetében a betűtípusából következtethetünk eredetére. Knézy Judit 1971-ben Gálosfán szabadraj zú hímzéseket is gyűjtött. Különösen érdekes az az asztalra való abrosz „ Tischtuch. " (49. ábra) amit Ripl Józsefhé (Winterwerber Anna) készített 1913-ban fiának, Ripl Jánosnak dísztörölközővel és kászli (fiókos 49. Abrosz „Tischtuch", fehér sifonból készült. Horgolással és gyári szalaggal szegélye­zett. A közepén díszes virág­füzér, melynek közepén év­szám és felirat. 1913-ban ké­szült. Gálosfa. RRM 71.3.2. 279

Next

/
Thumbnails
Contents