L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

nyok a piros hatású, dúsan hímzett „pucolicát" 45 éves korig viselték. Gyász esetén vasárnap fekete bársonyból valót hordtak, kevesebb díszítéssel, fehér hímzőfonallal varrottat. Knézy Judit 1965ben és 1970-ben gyűjtött hímzett pocelicát. Az előbbi alapanyaga gyári virágos selyem, az utóbbié fekete bársony két csíkból álló hímzése rózsás-nefelejcses mintával, piros-zöld, kék, lila színekkel kivarrott, közeiben kék göngy és ezüst-piros-kék fiitteres díszítéssel. 1940 körül varrták Szentborbáson. Viselését az 1950-es évek után hagyták el fokozatosan. A német községekben a keresztszemes és a szabadrajzú hímzések voltak kedveltek. Gönczi Ferenc 1925-ben Németegresen igen értékes piros keresztszemes hímzéssel kivarrt, változatos ornamentikával dúsan díszített férfi és női inget, kézelőt gyűjtött. (RRM 1382, 1384, 1395, 1407, 4128.) Keresztszemes hímzéssel díszített mintakendők is maradtak fenn a német községekből, némelyik esetében a betűtípusából következtethetünk eredetére. Knézy Judit 1971-ben Gálosfán szabadraj zú hímzéseket is gyűjtött. Különösen érdekes az az asztalra való abrosz „ Tischtuch. " (49. ábra) amit Ripl Józsefhé (Winterwerber Anna) készített 1913-ban fiának, Ripl Jánosnak dísztörölközővel és kászli (fiókos 49. Abrosz „Tischtuch", fehér sifonból készült. Horgolással és gyári szalaggal szegélyezett. A közepén díszes virágfüzér, melynek közepén évszám és felirat. 1913-ban készült. Gálosfa. RRM 71.3.2. 279