L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

kozatosan a múzeumok textilgyűjteményébe és egyes magángyűjtők tulajdonába került. Az 1900-as években megindult felújításától kezdődően a hímzéssel készített munkák igyekeztek a mindenkori városi öltözködés és lakáskultúra igényeit kielégíteni. Az öltéstechnikák gazdagsága lassan feledésbe merült, mivel olyan öltésmódot alkalmaztak, melyek kevesebb fonalat igényeltek, s a varróasszonyok munkáját gyorsabbá tette. Tanulmányozva a rendelkezésre álló hímzéseket, áttekintve a gazdag szakirodalmat, megállapíthatjuk, hogy hiányzik egy olyan alapos feltáró munka, ami most mintegy 100 esztendő távlatából talán elvégezhető. Vajon a buzsáki hímzést készítők - akiket egyrészt név szerint is megemlít Kerékgyártó Adrienne és Knézy Judit tanulmánya - külön tudták-e választani azokat a hímzéseket, amelyeket saját örömükre a maguk viselete, lakásuk és háztartásuk díszítésére készítettek, azoktól, melyeket a megbízóik igénye szerint varrtak napszámba, díjazásért. A buzsáki rátét a háziipari termékek és a népi iparművészeti munkákon keresztül lett közismert a kereskedelemben és az egyéni alkotók műveiben. A Dél-balatoni Háziipari Szövetkezet a legkiválóbbakat javasolta népi iparművész címre. Közülük Tölgyes Istvánné (Tapolcai Anna) 1958-ban, Várdai Jánosné (Mericzky Júlia) és Mézes Ernőné (Bodrogi Borbála) 1963-ban kapta meg az elismerést a Népi Iparművészeti Tanácstól. Mindhárman gyermekkoruktól (1930-1940-es évektől) segítettek édesanyjuknak buzsáki hímzések és a rátétek készítésében. Tölgyes Istvánné alkotásai 1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon is szerepeltek. Míg egészségi állapotuk engedte, a megyei és országos hímzéspályázatokon rendszeresen részt vettek. Mézes Ernőné 1986-ban (46. ábra) és 1999-ben a „Kis Jankó Bori" Országos hímzéspályázaton I. díjban, 2000-ben az „Elő Népművészet" XIII. Országos kiállításán a fehér tüll-batiszt hímzéséért ezüst plakettben részesült. Koszter Józsefné Kovács Edit (1928-) népi iparművész, rajztanár, a Magyar Művelődési Intézet népművészeti szakkörvezető tanfolyamán az elsők között volt, aki 1963-ban szakkörvezetői vizsgát tett. Tolna megyében, majd Veszprémben és Somogyban az egyik legkiválóbb szakkörvezető, oktató, aki kezdettől fogva kitűnő ízléssel és nagy technikai tudással rendelkezett. Kiemelkedőek a somogyi fehér és színes hímzéseket újrafogalmazott alkotásai. (47. ábra) 277 47. Asztali futó részlete. Táskái ingváll mintája alapján készítette Koszter Józsefné népi iparművész.