L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)
23. Férfiing „ingborítása" „búzatöltéses" mintával. Karád. RRM 765. 24. 7mío' Újravarrott karádi hímzés. Tautner Ilona a Népművészet Mestere terve és kivitelezése. Karád. NIT 3/1409. 26. „Tölgyfaleveles" mintával hímzett férfiing a XIX. század második feléből. Törökkoppány. RRM 1338. -> 27. „Madaras" mintával hímzett ünneplő férfiing a XIX. század második feléből. Törökkoppány. RRM 1315. -> Az 1930-as években még viselték Kötcsén a hímzett férfiingeket, és az asszonyok hasonló fehérhímzéssel varrták ki az alsószoknyájuk szegélyét és a városias formájú blúzaikat. T. Keserű Ilona szervezésében a karádi hímzéseket Kötcse, Törökkoppány, Csököly asszonyai és lányai is megtanulták újravarrni a városi lakosság igényei szerint, sokszor megváltoztatva az alapanyag és a hímzőfonal színét. Az öltéstechnikák is leegyszerűsödtek. Az 1920-as évektől Tautner Ilona, a Népművészet Mestere összegyűjtötte a karádi férfiingek gazdag változatú mintáit és 1934-től rendszeresen tervezett lakást díszítő textileket. Az 1960-as években készült, újravarrott hímzései közül kiemelkedő az a nyers vászon terítő (80x80 cm), amin a hímzéssel díszített ingmell keskeny csíkmintáját nagyította fel 11 cm szélességben. (NIT 3/1409.) A Mai magyar népi iparművészet című könyvben ez a hímzés reprezentálja a karádi népi iparművészetet. (24. ábra) (DOMANOVSZKY GY.-VARGA M., 1983. 117.) Törökkoppány Somogy megye keleti határán, a Tolnába áthajló, somogyi dombok között, a Koppány-völgyében fekszik, így természetesen sok a hasonlóság a Kapos-menti és a törökkoppányi fehérhímzések között. A vállfoltos, pamukos vászonból készített fehérhímzéssel díszített ünneplő férfiingeket az első világháború előtt már hosszú vállrésszel (városi szabás), pálha nélkül németvállúra szabták (NM 140.170., 54.55.4.), és aprólékos munkával különlegesen szépen varrott fehérhímzéssel díszítették. Oltéstechnikája igen gazdag volt: többségében lapos öltés és lyukhímzés, a borsóluk, száröltés, subrika, azsúr, csavart öltések, paszpallér, gunárfog. A hímzett buritásos inget a legények kapták ajándékba a menyasszonyuktól és ebben is esküdtek. Hétköznapi alkalomra nem is viselték, csak a nagyobb ünnepeken, úgy hogy az ing elejét bekötötték, a hátulját azonban kivetve hordták. „A házasember fiatalabb korában még csak hordta egy ideig a díszített inget, de később már nem tartja komolyságához illőnek a viseletet, elszag'gátja vagy a legénykor emlékeként eltéteti az asszonnyal a láda fenekére. " (MIHALIK GY, 1912. 1. m. 125.) Végül a vőlegénying lett a halotti ing. Az ingmellet és a gomboláspántot lyukvarrás és laposhímzés borította. Kicsit eltérő mintával, de hasonlóan gazdag kivitelezésben készültek a kézelők és a gallérok. Az ingmellet tükörképszerűen megoldott nagyobb motívumokkal díszítették; mint például tölgyfalevél, szőlőlevél vagy kerek virágmotívumok, félkörívek, stilizált madáralakok. (26-27. ábra) A lyukvarrással körülhatárolt motívumok belsejét leveles ágak töltötték ki. Az in266
