L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

8. Feltehetően előre elkészített keskeny hímzett csík, lenvászonból varrott női ing ujjának a díszítésére. Az 1900-as évek első évtizedeiben készült. Németegres. RRM 4123. 9. a. 133.192., 133.194., 133.195. leltári számú ingvállakat, Gyönyey Ébner Sándor, az 54.79.1., 54.79.3., 54.79.4., 54.79.5., 54.112.1. leltári számúak Hofer Tamás gyűjtései. Ez utóbbi a már vállfoltos, bevarrott ujjú, kézelőbe fogott gyónó ing a saját anyagából farkasfogazással díszített. Az idős asszonyok úrvacsorázó ingnek is nevezték. A Rippl-Rónai Múzeum 50.01.101. leltári számú mellévarrott ujjú női ing hosszában szálszámolásos laposhímzéssel kivarrott, melyet a szélén és a kézelőn vékony gyári cérnacsipke szegélyez. Csurgó környékén a XIX. század közepén még viseltek bokrosujjú ingvállakat, amelyek hosszában széles tűzött csipkével fehér vagdalásos, cikcakk vonalban háromsoros laposöltéssel és átcsavarással voltak hímezve. A Nagykanizsa környéki fehérhímzések két központja Kiskomárom és Csurgó köré csoportosíthatók. A Thúry György Múzeum textilgyűjteményében több 1875-1905 között varrott bokrosujjú ing található. Ezek közül egy fehér szőttescsíkkal díszített, a többin (Pátró, Csurgó, Csurgónagymarton) nincsen kézi hímzés. (KERECSÉNYI E, 1960. 316.) Berzencén a bokros ümög bevarrott ujjú vállfoltos-pálhás ing anyaga polc vászon (kender és len, len és pamut, kender és pamut) volt. Az ujja szélén csipke, felette apró ráncokba szedett, amit margit-öltéssel fogtak le, így fodrosnak hatott. Ünnepen a margitöltésre rózsaszín vagy égszínkék pántlikát kötöttek. Az 1900-as évekig még javarészt bokros ümögben esküdtek. Az 1920-as évek után már senki sem hordta. A bevarrott ujjú ingek felálló gallérját keskeny hímzés vagy horgolás díszítette. (8. ábra) A hosszú ujjak szélére keskenyebb vagy szélesebb fehér hímzéscsíkot varrtak lapos-, lyuk- és huroköltéssel. (TGYM textilgyűjteménye, Zalakomár; 56.18.7., 54.46.1., 54.46.2., 73.36.6.) (KERECSÉNYI E., 1975. 73-74.) Érdekes az a rajzoskönyv, amely 42 női „ümögujjra", majd 22 „levesréklire" (női gyolcsújjas) való hímzésmintát közöl 1896-1920 közötti évekből Balatonmagyaródról. Hajdú Györgyné gyelöléses mintáit a Thúry György Múzeum őrzi. (KERECSÉNYI E., 1960. 326.) Az 1920-as évektől a rajzoló-tervező asszonyok által tervezett mintákat felváltják a kézimunka újságokban található fehér és színes hímzéssel díszített rövidujjú ingek és pruszlikok, amelyeket az áttetszős anyagból szabott rékli alatt viseltek. Az 1910-es évektől az erősen keményített bő alsószoknyákat helyenként, mint például Berzencén, fűrészfoggal (farkasfoggal) szegélyezték, hasonlóan a gyári anyagból készített kötények övrészének alsó széléhez. Kiskomárom környékén az 1930-as évektől az alsószoknyák szélére is gazdagabb hímzés vagy horgolás került, de ezeknek a mintáját is már kézimunkakönyvekből vették. 256