L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

„ Visonta, Csokonya, Rinyaújlak, Görgeteg helységekben a nőneműek nem a derekukon, hanem azon fölül a mell kosarán kötik meg szoknyájukat (bikla) és kötényüket (elekötő)... " (BARLA SZABÓ I., 1860. 292.) A fennmaradt, e korból való tárgyak bizonyítják, hogy ezeknek a bikláknak a derékszegése a kebele, melle, pártázata szélesebb is volt, mint a későbbi szoknyáké, s a hozzávaló felső rövid ingek derekát is rövidebbre vették, nem ért le a derékig. A Dráva-menti horvátoknál a bikla közvetlen a mell alá került fel. (6. ábra) A XVIII. század folyamán a nők ünnepi és hétköznapi köténye, a fejükre tett kendőféléik, vállkendőjük is vászonból készülhetett. Színes csak a lányok pártájának, a fiatalasszonyok fej kötőjének egyes alkotórészei, pántlikáik, ékszereik, kabátféléjük dísze, lábbelijük lehetett. Vászonból való, esetleg festett vászonból majd kékfestőből készülhetett eleinte a mellényféle. Parasztasszony okon a reformkori rajzokon már színes mellények láthatók országszerte, fiataloké kék vagy piros, idősebbeké fekete. A férfiak felsőruházatának alapját adta a vászonból való ing és gatya együttes, fehér ruhaként tartották számon hagyatékban, béresek, pásztorok, inasok, iparos legények szerződésében is. Télen duplán vették fel, tehát alsónak és felsőnek is számíthatott. Sem nőknél, sem férfiaknál nem volt a XX. századig kifejezetten hálóruhának szánt ruhadarab, kivételt a férfiak hálósipkája jelentett, amelyről Jankó János írt. (1902. 226) A XIX. század elején Nagyváty János említi az 1800-as évek elején írt levelében, hogy a csurgói parasztok ruházata jóformán csak vászongatyából és ingből, szűrből és bocskorból áll. (CSIRE I., 1907. 11.) A gatya elé helyenként vászon kötényt, elékötot vagy elekötot tettek, s esetleg nyakravalójuk is vászonból készült. A szabatlan, szögletes darabokból varrt, kézelő nélküli, később sípujjú ingeknek nevezett rövidderekú forma volt az általános, ilyent egy mesztegnyői kisfiún láthatunk 1850-ből való rajzon. (KRESZ M., 1956. 25.) (8. a-b. ábra) Hordták parasztok, pásztorok is. A gatyák mindenesetre szűkebbek voltak, mint a XIX. század második felében, lábszárközépig vagy még lejjebb értek (7. a. ábra), némelyiken látszik, hogy alja rojtos. Az ünnepi ingeket díszíthették ekkor már. Egyik szolgalegény 1778-ban Istvándiban annyira áhítozott egy „tsipkés ümögre", hogy képes volt érte hamisan vallani. (MOL P 623 IX. k. 1. sz. VI., KNÉZY J, 1996. 371-389.) A XVIII. században a fehér ruha együtteseket más, kézművesek által készített viseletdarabok és viselet kiegészítők tették teljesebbé. A ruházattal és ruházati nyersanyagok előállításával foglalkozó mesterek ebben az időben szinte minden társadalmi réteg számára dolgoztak. Az árjegyzékek olykor megnevezik, mely tár5. Mezőre ételt vivő fiatalasszony bő ujjú ingben, mellényben, feltűzött szoknyával és köténnyel. Mesztegnyo 1850. Ujházy Ferenc rajza alapján. 211