L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

1. b. Leánypárták gyöngy ösflitteres dísszel a XV. századból. Kaposvár, 61-es út ásatásából. Sótonyi Mária rajza. 2. „Szent Egyed búcsúja" Férfiruházat a somogyvári apátság kőfaragványáról a XI. századból. Lantos Miklós felvétele. ezüst, ólom) sokasága került elő. Utóbbi a haj fonására utal. Egyik XV századra datálható párta maradványain található hajrészek alapján megállapította az ásató régész, hogy a leányok középen elválasztott, kibontott, leeresztett hajat viseltek, (1. a. ábra) amely fölött két oldalt egy-egy hajfonat lógott le. (BÁRDOS E., 1987. 17.) A férfiak haját is fonták, minthogy férfisírokban is voltak hajkarikák. Gáborján Alice - ikonográfiái adatok alapján - állítja, hogy a férfiak hajának fonása honfoglalás kori örökség (1997. 239-241.), de nyomai a XIX. század végéig vezetnek. (GARAY Á., 1911. 81-99.) A kaposvári 61-es út XI-XII. századi sírjaiban párták is előfordultak gyermek- és eladólányok sírjában, de főként a XV. századi rétegben. (BÁRDOS E., 1978. 187-234.) Magyarországon a XIII-XIV. századra a különböző szabad és nem szabad elemekből kialakult az egységes jobbágy osztály, a jobbágyokhoz hasonlóan a földesúri függésben élő városi polgárság. Ezek ruházata sokat változhatott a honfoglalás óta, alapvetően átalakulhatott szerkezetében, összetételében, anyagában is. Átvett európai hatásokat, jóllehet megőrzött keleties vonásokat ruha- és hajviseletében, mind az előkelők, mind a köznép köreiben. Ilyen volt a férfiaknál a fent említett fonott haj, illetve a leborotvált fej tetején hagyott üstök is. Keleti örökségnek tartják a bőrkikészítés magyar módját is, (timsós-sós eljárás, majd faggyúval való bekenés, illetve timsós-szömörcés kezelésmód bizánci hatásra. (GÁBORJÁN A., 1991. 282-304., 1997. 236-248.) Keletről hozott hagyománynak vélik az elől csúcsban végződő, oldalt záródó bőrmellest, amelyet osztják, szamojéd sámánok öltözetében a XX. század elején még felleltek. Ilyent viseltek a somogyvári apátság XI. századi domborművének egyes férfialakjai, (2. ábra) a mellényüket még bőrrátétekkel is díszítették. Ha a kőfaragvány jelenete magyar vonatkozású, úgy ez a magyar szűcsművészet legkorábbi ábrázolása. (KRESZ M., 1979. 10-11.) A kora középkori felsőruházat jelesebb darabjairól a hatalmassági perek is szolgáltatnak adatokat módosabb jobbágyokkal kapcsolatban is. 1380-ban Igaion „palliumot" (felső köntös vagy kaftánféle) és „tunikát" (övvel átfogott bő ing) vettek el egy jobbágytól. 1460-ban Bélcen több jobbágytól vettek el abroszt és kendőféléket, „manutergiumokat", 16-16 forint értékű női szövetruhát és aranyövet. (SZABÓ I., 1969. 223. 222.) Nagyberényben 1513ban „kethent" is elvittek. Szentpálon a hatalmas rablás eredményeként a jobbágyok kára: „13 tunika wlgo kewtes" közül három külföldi „pwrgumal" posztóból való volt, barna, veres és „paraszt" (sárga) színű is, a két süveg „pileus" közül egyik fekete birkabőr, másik széles posztóból való stb. (ZÁVODSZKY L., 1922. 389.) 208