L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Szűcsmunka (Torma László)

20. Női kissuba válltányérja. XIX. század vége. Csököly. NM 70.875. 21. Női kissuba háta aljának díszítése. XIX. század vége. Csököly. NM 70. 875. 22. Rátétes bunda háta, alja díszítésének rajza. Szenna, 1932. EF 66573. Gönyey Ebner Sándor felvéte­le alapján. tád, RRM 2871. Mezőcsokonya). Mindegyik hosszabb az eddig leírt ködmönöknél, combközépig érők. Szabásuk jellegzetes, a há­tán karcsúsított, a vállvarrás a háta felső részére csúszik, toldott felül az eleje, körben fekete báránybőrrel prémezett. A két világ­háború közti időből származnak, ezért és a dísztelenség miatt a korábbi darabokra nem tudunk következtetni. A subák tárgyalását éppen Malonyay Dezső (1912. 176. 319. kép) közlésével kezdjük. Sajnálatos, hogy e darab nem került be a múzeumba, hiszen a kép alapján valószínű a legszebb Somogy megyei kissubát csodálhatnánk meg, mely Nagyatádról szárma­zik. Már történt hivatkozás egy archív fotó ködmönös alakjára, ugyanezen a képen láthatjuk (14. ábra) azt a csökölyi kis női su­bát, amelyet Gönyey Ebner Sándor szerzett meg a Néprajzi Mú­zeum számára. (21-22. ábra) Hímzése mellett a válltányér vörös irhájának díszesre vágott széle figyelemre méltó. A dunántúli su­bák jellegzetessége a hát aljának közepét díszítő egybefüggő rátét (SZEBÉNYIJ., 1981. 257.), hasonló fekszik ki félbevágva a váll­tányér szegélyénél. A női kissuba gallérja - mint másutt is - kör­gallér, és nem az egyben hagyott báránybőr. Valószínű az a bőr­ruha rész is egy suba aljának díszítése, amelyet a Rippl-Rónai Múzeum őriz (RRM 3177.). Archív fotóról (EF 66579.) ismerünk még egy rátétvirágokkal díszített férfisubát is, ennek előképe valószínű ködmön volt, hi­szen virágjainak formái csaknem azonosak. (22. ábra) Egyedi da­rab a megyében, de országosan is igen ritka. Somogy megyében a háta aljánál a középső rátétből még két vi­rág is indul. E díszítéseken megfigyelhető, ahogy a hajlított szárú, hímzett virágok a rátét rovására feldúsulnak. (21-22. ábra) A Somogy megyei szűcsmunka kutatása kevés esetben tudott olyan nyilvánvaló kérdésekre válaszolni, mint például: mi a be­mutatott típusok területi elterjedése, van-e köztük történeti-fejlő­dési sorrend, a készítők, szűcsközpontok, a használók, a viselés körülményei stb. Mégis a magyar szűcsmunkában kiemelt hely il­leti meg Somogy megyét. A feltalálható darabok gazdag díszíté­se, változatos típusaik, a motívumokban és a kompozíciókban megnyilvánuló sokszínűség bizonyítják ennek jogosságát. Torma László 206

Next

/
Thumbnails
Contents