L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Szűcsmunka (Torma László)

Az árszabásokban a béleléshez-prémezéshez hasonló súllyal szerepelnek ködmönök is. A különbségeket főként a prémezés szabja meg: fehér prémes, fekete prémre, a prém nélküli pedig „bugya". (DOMONKOS O., 1991. 716.) Ilyent a fennmaradt darabok között is találunk, főként azonban a szomszédos Baranya megyében gyakori. A prémezés mellett a hosszúság, az alapanyag és a nemek szempontjából különböztetnek meg ködmönöket. Egyenlőre nem oldható fel az árszabások ,JCödmen Pruszli" megjelölése, hiszen eddigi tudásunk szerint a ködmön mindig ujjas, a pruszli pedig ujjatlan (bőr)mellest jelentene. „Cijfra eőreg Kődmeny Vásárra való" szerepel az 1737-ben, ,Jóll megh Cziffrázott Kődmeny''' pedig az 1774-ben Marcaliban kiadott árszabásokban. (FLÓRIAN M., 1997. 73., 86.) Figyelemre méltó, hogy áruk a közönséges", illetve „Parasztinak" nevezettnek csaknem duplája. Az árszabási tételek harmadik része a kesztyűk készítésével (vidra, rókaláb) és a különböző bőrök (róka, nyest, juh, bárány, farkas) csáválásával foglalkozik. A szűcsmunka technológiájában a szőrmés juhbőr készítésére jellemző a csáválás. A csávázó lébe sót, timsót és valamely magőrleményt (korpa, dara, stb.) tesznek, mely utóbbi erjedésével segíti a bőr puhítását. Az így elkészült bőr fehér színű, amely jellemző a mellesekre, ködmönökre, subákra, dohányzacskókra Somogy megyében is. A barna bőrű ködmönök felületét a timsós csávázás után még színezték taplógombából, gubacsból, berzsenyből (brazil vörösfa őrleménye) főzött festékkel. A jellemzően lilásbordó karmazsin, törökvörös színű, rátétnek szánt bőrt a szűcsök is elkészítették, de főként a tobakoktól (finombőrt - pl. irhát, szattyánt, kordovánt - gyártó mesteremberek) vásárolták. ,föstetlen, vagy fehér Szattyán ugyan egy Köttős (egy kötés: 10 db.), Szattyánnak egy kötésnek az ára... és főstőt" szerepel az 1793-as árszabásban, ugyanitt koppányi kordován, a csizmadiáknál pedig kapóst kordovánt említenek. (DOMONKOS O., 1991. 720721.) Kaposváron 1771-ben négy kordovánkészítő volt. (VALENTÉNYI G., 1909. 138.) A timsót is tartalmazó szatytyánt vagy kordovánt lehetett csak karmazsin színre festeni, hiszen a timsóban lévő alumínium részt vesz a szín létrehozásában. Rossz minőségű vörös színezék használata esetén a rátétbőrök színe barnára fakul, ez több ködmönnél meg is történt. Egyébként a legjobb fényállóságú színezékek közé tartozik. A hímzett darabok díszítése selyem- és gyapjúfonallal készült. Az eddigi kutatások szerint a selyemhímzésűek készültek régebben (BATKY ZS., 1906. 35., KRESZ M., 1979., MALONYAY D., 1912. 170-177.), mint később látni fogjuk, csak egy-egy típus196 3. a-c. Női ködmön szabásrajza. Csököly. XIX. század vége. NM 59.218.