L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Táj, népcsoportok története, művészeti hatások (Knézy Judit)

9. Nemzetiségek beköltözése a XVIII-XIX. században. Sasi János rajza alapján. dunántúli e-ző nyelvjárás maradt fenn. (KIRÁLY L., 1981, 7479., 1994. 35-42.) Hasonló nagyobb egységek alakultak ki a népzene, tánc, jeles napi szokások stb. területén is. A legnagyobb létszámú helységek (Kiliti, Látrány, Bálványos, Szomajom, Csököly, Erdőcsokonya, Marcali), a XVIII. század első felében már népességet is sugároztak ki. (KOVÁTS Z., 1969. 41-42.) A beszállásolt katonaság rendelkezésére a szükséges fogatokat a folyamatosan lakott falvak jobbágyaitól kényszerítették ki. (TÓTH P, 1990. 46.) Valószínű, korábban ezek a falvak fuvarozással foglalkozhattak (pl. Nagybajom, Visonta, Lábod, Korpád, Kisbajom, Béc, Kálmáncsa, Istvándi, Darány, Nagydobsza, Mernye). Betelepülések a hódoltság időszakában is történtek. Somogy megye az aránylag kevés létszámú nemzetiséggel rendelkező megyék közé tartozott, de a XVIII. században jelentős számú nem magyar nyelvű lakosság érkezése tette tarkává a terület nemzeti17