L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Táj, népcsoportok története, művészeti hatások (Knézy Judit)

újak váltották fel. (TÓTH R, 1990. 31.) Bél Mátyás a régi helyükre visszaszálló XVIII. század eleji somogyiakról tapasztalatai alapján ezt írta: „mindent úgy rendeztek el, hogy könnyű legyen - ha gyászos csapás szakad rájuk - a települést elhagyni". De észrevette, hogy a megművelt földek jól teremnek, sokféle gyümölcsfa található az erdőkben, a falvak körül pedig alma- és körtefák sokasága. Számos község más dűlőben épült fel újra (Rinyakovácsi, Lábod, Udvarhely) vagy a földesúr költöztette a volt lakosokat máshova (Mernye, Fonó, Péterhida). Az aprófalvas középkori rendszert csak részben tartották meg, mert a hódoltságot túlélt helységek határukat növelték a szomszédos, elhagyott települések földjeivel. A művelt földek terjeszkedése a XVIII. század közepén már az erdőkbe hatolt be. Az erdei legeltetés, de főként a mellékiparok hamarosan pusztították az erdőket. A közbiztonsági viszonyok lassan rendeződtek. Az életüket saját helyükön, környékükön folytató falvak többségében a település rendszere lehetővé tette, hogy elrejtőzzenek egyesek külső pajtákban, külső istállókban, szőlőhegyi hajlékokban. A félszilaj állattartásnak megfelelő települési rendben az istállók és a pajták együtt, vagy különböző csoportokban közvetlenül a falun kívül, a rétekben helyezkedtek el, az állatokat ellátó férfiak is kint laktak sok község esetében. A belterüle8. Ecsenyi utcarészlet és patakvölgy, háttérben az evangélikus templom. MMgMA VILA. 214 161. Knézy Judit felvétele, 1997. 15