L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

menyes tál (44. ábra), a közepén lévő mesterkézre valló gyönyörű irókás virág eddig ismeretlen motívum a somogyi fazekasok tálain. A födök közül a kisebbek kúpalakúak, gombfogóval a tetejükön. A nagyobbak inkább gömbszelet formájúak és az edényre illő karimájuk van az aljukon. Egy részük mázas és díszítetlen, a mázasokon eregetős (csíkos), pöttyös, rázott minta gyakori. A kuglófsütő aránylag későn, az 1920-as évektől jutott el a somogyiak háztartásába. De ekkortól nagy számban igényelték lakodalmak, komabálak alkalmával. Készítették korongolással, de préseléssel is. Kívül rendszerint olajzöld, belül színtelen, sárga olykor fehér aláfestéssel. Háromféle méretben árulták. Ritkábban és nem mindenki készített tarkedlisütőt. Annál inkább kellett a bor forrásakor a kotyogtató, amely szabályozta a hordóból feltörni akaró lé bugyogását. Nagyjából tál alakú volt hengeres oldallal, közepén lukkal, amelyre fületlen bögrét borítottak. Színtelen vagy zöld máz került rá. A cserépmozsarak a rézből valók formáját utánozták a somogyi mesterek munkáiban, de sima volt az oldaluk. Az ajándékba készített munkák közé tartoztak a cseréphordók, a dohánytartó medvék, hamutartók, tintatartók, szenteltvíztartók, mécsesek, gyertyatartók. Nagyobb mennyiségben készültek mázatlan külsejű csibeitatók, virágcserepek, utóbbiak mázzal és anélkül is. Bajcsiék padlásán 1971-ben hatalmas mennyiségben találtunk palántáknak való kicsiny cserepeket. A gyermekek is kedvelt vásárlói voltak az okarinának, cserép fütyülőnek, kakasos és fazék formájú sípnak, kicsiny edényeknek, állatoknak (tehén, birka, kakas), kosárnak, kis vázának. Betlehemes játékhoz a paraszt-, cselédgyerekeknek a szüleik házilag maguk is mintáztak agyagból állatokat, és vagy kiégették a kenyérsütő kemencében, vagy mésszel, festékkel lekenték az agyagból megformált és jól kiszárított figurákat. A somogyi gelencsérek a szomszédos falvakat és a közeli vásárokat, piacokat többször felkereshették évente, aszerint melyik évszak milyen edényfélének kedvezett. A megrendelők egy-egy keresettebb agyagiparoshoz házhoz is mentek. Bár a nyilvántartott (céhes vagy ipara alapján adófizető) fazekasok száma elmaradt a nagyobb fazekas központokétól, mégis a XIX. század közepén a kortársak úgy tartották, hogy ritkán szorulnak a somogyiak más vidékek mestereinek áruira, mert helyben elkészül amire szükségük van. (CSORBA J., 1857. 37.) A somogyiak mégis igényelték a szomszédos megyék fazekasainak munkáit. Az itt használt sokszínű kerámia anyagnak tehát csak egy része somogyi készítésű, a többi a táji munkamegosztás szép példája, amely a népi ízlés alakulásában is oly fontos szerepet játszott. A cserépből való 138 43. Tál, „kocsonyás tál". Pap György kaposvári fazekas 1920 körül készült munkája. Bonnya. RRM 71.34.1.