L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

26. Ónmázas bokály, „korsó". Szakcsi fehéredényes munka a XIX. század közepéről. Taszár. RRM 8777. 27. Ónmázas tányér. Szakcsi munka 1875-ből. Karád. RRM 62. 191.1. 28. Ónmázas tányér. Szakcsi munka a XIX. század első feléből. Csököly. RRM 4277. A Somogy megyei agyagiparosok árui A lakosság cserépedényekkel történő ellátásában a megyén kívülről érkező konkurensek ellenére is fontos szerep jutott a helybéli mestereknek, akik közel laktak vásárlóikhoz. A somogyi agyagiparosok csoportjai között a XIX. század végi, XX. század eleji adatok alapján nem tudunk olyanokról, amelyek ónmázzal dolgoztak volna folyamatosan betelepedésük óta. Ha kezdetben voltak is ilyenek Kaposváron, Atádon, Szigetváron, Iharosban stb, ezek vagy elköltöztek, vagy fokozatosan átálltak a ólommázas parasztedény készítésére. A XIX. század végétől viszont előfordult, hogy fehéredényes átköltözött Somogyba, mint a szentbalázsi mester, vagy fehéredénnyel kereskedő személyek telepedtek át Törökkoppányba, Nagyberkibe stb. A Somogy megyei mesterek nagyobb része - főképp a dél- és nyugat-somogyi területeken - mázatlan, színtelen, zöld, sárga, világos és sötétbarna ólommázas edényeket készítettek. Vörös vagy fehér földfestéket is használtak a színtelen máz alatt. Fehérrel inkább csak mintáztak, ritkábban lett az egész alapszín fehér. Ez a népi kerámiastílus, amelyet legpregnánsabban Hedrehely, Kadarkút, részben Nagyatád mesterei őriztek a XX. század elején is, nagyon mértéktartó színösszeállítású és díszítésű. Szakcs, Gyulaj, Szekszárd és más Tolna megyei központok hatására valószínűnek tűnik, hogy a külső-somogyi gelencsérek (Karád, Endréd, Somogyszil) gyakran alkalmazták a fehér alapszínt tálon, kancsón, bokályon. Kaposváron és Szigetváron az egykori két nagyobb fazekas központban szintén voltak mesterek, akik a mívesebb, igényesebb fehér alapszínű 128