L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

szája kerek, sem szűrő, sem becsípés nem került rá, egyszerűen gömbszerűre korongolták a hasát és a fülét félkör alakúra hajlított szalagból formázták. Mezei munkák idején vízhordásra szolgált. Másik, kissé igényesebben elkészített munkájuk karcsú bokály formájú, de kancsószájjal ellátott kisméretű mázatlan edényke, amelyet tálasfogas fogaira mázas bokályokkal együtt szívesen akasztottak. Mivel mázatlan volt és jól szellőzött, paprika tárolásárapaprikás korsóként is használták (Szenna). A Balaton nyugati partvidékéről és a Balaton-felvidékről a legtöbb cserépedényt a sümegi és nemeslányfalui mesterek szállítottak Somogyba. A sümegi fazék fala kissé vastagabb, formája arányosabb, nem lent hasasodó, mint a vasiaké. Külső mázatlan felületüket vízszintesen, aránylag sűrűn barázdálták. A nagyobb darabokat szívesen díszítették rátett és ujjbeggyel benyomogatott abronccsal. Az ünnepi darabokat a szokásosnál több abronccsal is ellátták. A legnagyobb, ún. lakodalmas fazéknak éppúgy, mint a Vas megyeiekének két füle volt. Az ennél alig kisebb méretűnek egyik füle helyett csak kis fogószerű nyúlványa, szakálla szolgált fogóként. A Somogyba szállított edények közül elsősorban a tűzállók jöttek korábban számításba, mint a főzőfazekak, háromlábú lábasok, tepsik. A szabad tűzhelyek eltűntével egyre inkább ráálltak a korsók, kancsók, díszes szilkék, tálak szállítására is. A kívül is mázas, fennálló tároló és szállító edények közül a kétfülű zsírosbödönök, szilkeféleségek említendők, így Somogyban lekváros, ebédes 12. Vas megyei tálak tálasfogason. Csurgó környéki szobarészlet a VM állandó kiállításából Knézy Judit felvétele. 121