Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

vidám és beszédes lett. Mintha mindenki tőle kérdezett volna mindent s mintha csak ő tudott volna mindent megmagyarázni, amit mások nem tudtak. Különösen, ha olykor hosszabb ideig távol volt — s úgy rémlik nekem, ilyenkor rendesen Pesten járt — visszatérte után aUg győzte a hozzá tóduló urak kíváncsiságát kielégíteni. Az alkotmány szót, mely a mi házunknál már évek óta folyton ott forgott az ajkakon, most már mind sűrűbben követte a kiegyezés szó is. A Deák Ferenc név pedig, melyet rég ismertem, annyiszor hangzott fel, hogy csak most eszméltem rá, mily nagy jelentőségének kell lennie. A falainkat díszítő képek között azelőtt is ott volt Deák Ferenc arcképe a saját aláírásával; sőt én az első írott betűket éppen ezen a gyönyörű, kaligrailkus^ aláíráson tanultam megismerni. De előbb maga a kép, mint egy bozontos szemöldökű, erős komoly urat ábrázoló egyszerű fekete-fehér metszet, engem mégis kevésbé érdekelt, mint a véle egy falon függő Judith, aki éppen az alvó Holofernes fejét szándékozott levágniuk _ vagy mint a másik szobában, a sugárzó arany nap-arculattal ékes faHórától jobbra és balra „A meny megérkezése" meg „Szüreti ünnepély Vác vidékén" című szép színnyomat. Most azonban hűtlenné váltam emezekhez s mind több időt szenteltem az egyszerű Deák Ferenc arckép nézegetésének. Már azt is tudtam, hogy ez a haza bölcse, s oly áhítatos tisztelet gyökerezett belém iránta, mely egész életemre kiirthatatlan maradt. Közel függött még hozzá egy sokszínű turbános, török szépasszony képe is. Erről szerettem volna azt hinni, hogy az ő felesége - és sajnáltam, mikor felvilágosítottak róla, hogy Deák Ferenc agglegény. A hozzánk járó urak közül nem volt mindenki egy véleményen velem és Deák Ferenccel. Ezekre haragudtam, s nagyon szerettem az édesapámat, hogy velük hevesen disputáltál^. Noha Deák Ferenc dolgának lényegéből még csak igen keveset sejtettem, mély meggyőződésemmé vált, amit édesapám 70