Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

kedvteléseimben megzavarhat. Ha mégis fülembe ért Loiza néninek egy-egy nyugodt, határozott, intő szava, mindig bizonyos voltam abban, hogy arra a szóra abban a pillanatban igazán szükség volt, mert ugyanaz a szó ugyanakkor már a magam lelkiismeretében is meg akart szólalni. Ok nélkül Loiza néni soha nem tiltott semmit s nem emlékszem egyetlen pirongatására sem, amelyet csak egy percig is igazságtalannak éreztem volna. Bizonyos megállapított rendhez való alkalmazkodást, noha az kényelmetlen volt nekem, Loiza néni feltétlenül megkövetelt tőlem, de előzetesen igen érthetően megmagyarázta, hogy amit követel, az valóban helyes és szükséges. Minden meggyőződése magamnak is meggyőződésévé vált, legfeljebb az volt köztünk a különbség, hogy én, az ő ellenőrzése nélkül, nem mindig cselekedtem volna közös meggyőződéseink szerint. Például én, aki már este, lefekvés előtt rendesen igen álmos voltam, nem álltam volna oda öszszetett kezekkel a Loiza néni ágya elé ehmádkozni még egyszer a Miatyánkot, de mégis minden este oda kellett állnom és imádkoznom, mert Loiza néni ezt nem engedte el. Sokért nem adtam volna annak a minden esti imádságkényszernek megszüntetését, de azért sohasem kétkedtem abban, hogy csak haszontalan és rossz fiúk térnek imádkozatlanul éjszakai nyugalomra. Loiza néni általában rám hagyta, hogy szabad időmben a magam tetszése szerint keressek magamnak mulatságot. Örült rajta, ha valami elmés játékot találtam ki. Még inkább tetszett neki, hogy nagyon szerettem olvasni. Ami könyvhöz az ő házukban hozzáférhettem, az mind olyan volt, melyről azt tartotta, hogy nekem nem árthat, csak használhat. S így én Petőfiben kedvemre dúskálhattam s emellett még büszkeséggel is töltött el annak megtudása, hogy Petőfi pápai diákkorában Loiza néniék házában is lakott s az ő pártfogásukat is élvezte. Petőfin kívül Aranyt, Tompát, Vörösmartyt, a Kisfaludyakat, báró Eötvös Józsefet és Garayt is nagy gyö132