Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

lommal telítődött. Kozma Andornak azonban - miként erről a „nagy spenót"-nak nevezett, 1965-ös kiadású magyar irodalomtörténeti szintézis szócikkéből meggyőződhetünk — továbbra is méltányolták európai műveltségét, írói sokoldalúságát, termékenységét, fiatalkori írásainak szellemességét, szociális érzékenységét. Egyéniségét találóan jellemezték azzal, hogy benne a művelt, felvilágosult 67-es nemesség és a polgári értelmiség gondolkodása harmonikusan egyesül. Kozma Andor költő portréjának megrajzolására először dr. Merényi Oszkár vállalkozott. Ehhez az önéletrajzot a maga szubjektív, nosztalgikus és önstihzáló mivoltában elfogadva használta fel. Az 1941-ben megjelent monográfia az irodalomtörténész Berzsenyiről és Bárd Miklósról szóló feldolgozásait követte. Az előszó tanúsága szerint kutatásainak egyik célja a somogyi írók kultuszának megteremtése volt. Az 1930-as években Merényi és az általa vezetett Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság a somogyi költők hagyatékának felkutatásával irodalmi múzeum létrehozására törekedett. A Kaposvár székhellyel tervezett múzeum gyűjteményi alapját Berzsenyi Dániel kéziratai és relikviái alkották volna, melyhez további jeles somogyi alkotók hagyatékának megszerzését tervezték. Gönczi Ferenc, a Somogymegyei Múzeum Egyesület vezetője lelkesen felkarolta az ügyet, egy helyiséget is felajánlott a kialakuló irodalmi gyűjtemény bemutatására. A megvalósuláshoz adományok is gyűltek a Berzsenyi Társaság buzgólkodása folytán. Az ügy kedvező fordulatot akkor vett, amikor megindult a somogyi költők hagyatékának felkutatása. A leveldi Kozma család Kozma Andor és Bárd Miklós kéziratai, kötetei, személyes relikviái egy részének felajánlásával és kilátásba helyezett nagyobb anyagi segítséggel karolta fel a társaság