Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

felteszi, s ne féljek — neki sem a levevés, sem a feltevés egy csöppöt sem fáj. Az első esti együttlét azonban még csak bizalmas ismerkedés volt, nem pedig az én ünnepélyes bemutattatásom a híres okos Loiza néninek. Ez másnapra vétetett programba, amikor én már gombdús, új ruhámban fogok megjelenhetni. Édesanyám másnap reggel ugyancsak soká vesződött velem, hogy engem minél szebbé tegyen. Hajamat már előzőleg jó ideig nem nyírta, hogy szőke fürtjeim minél göndörebben hullámozzanak fejemen. Most, a simító kefe után, könnyűded fésurántásokkal biztatta e göndör huUámkákat a legzseniáHsabb alakulásokra. Végül finom hosszú ujjaival is átfutott még rajtuk. Gombdús új ruhám felsegítése közben nagy gondja volt nemcsak arra a kevés gombra, melynek hivatása csakugyan a begombolás volt, hanem arra a sokra is, melynek csak díszes lecsüngésével és csirgés-csörgésével kellett hatni. Cipellőm kacér, harisnyám finom, körmeim tiszták s gömbölyűre nyesettek — szóval, mire készen voltam s a tükörbe néztem, el voltam magamtól ragadtatva. Édesanyám aztán maga is igen szép ruhába öltözött s a saját hajdíszét, nagy szorgalommal, szintén igen bájossá formálta. Mind e vesződése közben gyönyörű arca pajkos mosoly derűjében tündökölt. Mintha egy kissé már akkor is éreztem volna, hogy édesanyám csak azért is tüntetni akar mindkettőnk csinosságával, mert Loiza néni az efféle világi hívság ellen túlzottan szokott zsörtölődni. Nohát, én meg is buktam gombdús ruhámmal! Loiza néni ugyan igen jó volt hozzám, a leggyöngédebb simogatással igyekezett göndör fürteimet kikergetni homlokomból s minél laposabbra lenyomkodni, de közben folyton szánakozott rajtam, hogy a szabó ilyen komédiás ruhával bohócot csinált egy komoly fiúból. Micsoda haszontalan gombfecsérlés! Hány szegény fiúnak oda sem jut gombja, ahol annak célja van! Stb. stb.... 83