Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

tern terjed, minduntalan utazgattunk - de abban a mozgalmas 1867. esztendőben már éppen nem volt nyugtunk. Alig csöndesedett el szüleim koronázási utazásának derűs izgalma, már édesanyám azzal örvendeztetett meg, hogy ő meg én néhány nap múlva indulunk Pápára. Meg fogjuk látogatni a két bátyámat, akiket nemrégiben odavittek nevelésbe édesapám legidősebb testvérnénjéhez, Lujza nénihez.i^o Ez a Lujza néni Bocsor Istvánnak, a pápai református kollégium jogi fakultása történettanárának felesége volt. Férje, ki 1848/49-ben az országgyűlésen az enyingi kerületet képviselte, számos irodalmi munkájával, különösen „Magyarország története különös tekintettel a jogfejlődésre" című főművével tette nevét általánosan ismertté és becsültté; de abban a kisebb körben, mely a Bocsor házaspárt közelebbről ismerte, az asszonynak, a Lujza néninek tekintélye tán még a férjéét is felülmúlta. Csodálatos okosságának s szigorú erkölcseinek a mi házunknál is olyan híre volt, hogy én, aki még őt első pápai utam előtt nem ismertem, szinte féltem tőle. Úgy vettem észre, hogy kissé az édesanyám is osztozik ebben az érzelmemben, melyet ha rosszalkodtam, ő maga is táplált bennem azzal a humoros ijesztegetéssel: „majd od'adlak téged is nevelésbe a Lujza nénihez!" így a pápai úti terven érzett örömömben semmi része sem volt Lujza néni mielőbbi megismerhetésének; annál nagyobb egy új ruhának, mely elindulásunk előtt egy-két nappal készült el, egyenesen arra a célra, hogy ennek díszében történjék bemutatásom a rettegett Lujza néni színe előtt. Ez az új ruha nekem gyönyörű volt s az adta meg különös nevezetességét, hogy úgy a nadrágszárak, valamint a kabátujjak külső varrásának hosszában egy-egy sor som-alakú fehér porcelán gombocska volt fülénél fogva rávarrva, s még a kabát gallérjáról is ilyen fehér gombóc skák fityegtek félkörben alá. Ha mozdultam benne, a gombocskák összeverődtek, csiregtekcsörögtek. Én erre büszke voltam, mert el tudtam képzelni, 76