Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

engem mégsem ő, hanem a kis Mitzger doktor gyógyított meg, de a magam esetét kivételnek véltem, mely nem változtat a szabályon. A nagy udvar hátterét széltében az istálló és a kocsiszín épülete állta el. De emiatt még maradt annyi beépítetlen hely, amennyin elfért a nagy alsó kertbe vezető rácsos ajtó. Az istállóban a lovak és a bivalyok, a kocsiszínben a különböző szekerek, a szán meg az öblös, öreg batár bizalmas barátaim voltak. A nagy kertben pedig mintha örökké érett volna a lugason a szőlő s az utakat szegélyző bokrokon a ribizh, s mintha sohasem lett volna olyan időszak, amelyben nem lehetett ibolyát szedni. A fő csodája annak a nagy kertnek mégis Csuti volt, egy öreg, vak parasztember, aki ott a méhesben lakott s akit a méhek ismertek és sohasem csíptek meg. Csuti még az öregapám sörnyei^i birtokán született, ott szolgált egy végben hatvan esztendeig. Miután az öregségtől megvakult, a birtok pedig eladódott, C sutit Pepi néni vette magához penzióba22 s holtig eltartotta. Én Csutit kötelességszerííen tiszteltem s meglátogattam, valahányszor a doktor bácsiék házánál voltam. De ő már nem látott engem s nem is igen vett rólam tudomást. Csak amikor egyszer, az ő bámulása közben egy méh megcsípett, rohant ki jajveszékelésemre méhesi odvából az öreg, vak Csuti. Akkor a karjaiba emelt, végigtapogatott s azt mondta, hogy „nagyon ordét, pedig ölég helös gyerök." Kevésbé pontos képekben, de azért bizonyosan emlékszem még ebből az igen korai időmből arra is, hogy benső barátságban éltünk a Paiss családdal. A család feje Paiss Boldizsár^^, kis termetű, borzas ősz bajszú, magyar nadrágos^^, humoros, de határozott és parancsoló modorú, öreg úr volt. Tudtam, hogy az apám is nagyra tartja, mert roppant okos ember, sok könyve van s deákul is beszél. Ez a kedves tekintély-ember világos rajzban, minden vonásával ma is képzeletem előtt áll. Felesége már csak ködlik előttem, de erről is tudom, hogy úriasan nyájas matróna^^ volt, s szép házukban, mely közel volt 20