Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

deg miatt. Szerencsére a karzaton orgona is volt, melyet egy sánta bácsi taposott, aki szívesen vette a taposásban az én önkéntes segítségemet. Ebben kissé felmelegedtem s így elkerültem a teljes megfagyást. De azért a kezem-lábam mégis fagyos lett ebben az időben. A zsoltáréneklésbe bele-belevegyültem, de nem igen tudtam a gyülekezettel együtt maradni; hol előtte jártam a zsoltárszöveggel, hol mögötte maradtam. Aztán elálmosodtam s csak a szám tátogatásával szimuláltam^o^ már az éneket. Mikor nagy sokára Széky nagytiszteletű úr felbukkant a szószékben s elkezdte a szentbeszédet, hogy „a mi segedelmünk jöjjön az Úrtól" — ekkor már rendszerint elhomályosodott előttem a világ, szempilláim lecsukódtak. Almomból is fel-felriadtam a kínra, hogy most mindjárt meghalok a hidegtől. Majd megrémültem a gondolattól, hogy én vagyok ebben az Isten házában az egyetlen bűnös, aki alszik mialatt a nagytiszteletű úr gyönyörűen prédikál. De körülpillantva megnyugodtam, hogy nem ez az eset. Volt biz' ott több olyan bűnös is; tartok tőle, hogy sok, mégpedig nem csupa megfagyó gyermek, hanem elég meglett „kékbeU" bácsi is. Aztán megint aludtam, megint fáztam, mígnem egy-egy végtelenség után, mégiscsak vége lett valamikor az istentiszteletnek 137