Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

Én szerettem ezt a kis testi vagdalózást és csatázást, de Loiza néni, túlságosan gondja lévén az egészségemre, a torna­órák után meg-meghallgatta a szívem dobogását s úgy találta, hogy az igen gyors. Megvizsgáltatott a házi orvosával is, s minthogy az, valamint Pápán mindenki, megesküdött rá, hogy Loiza néninek mindig mindenben igaza van, a tornára kimondatott, hogy az az én szívemet károsan izgatja s nekem egyszer s mindenkorra abba kellett hagynom az egyetlen mu­latságos tantárgyat. Holott akkor, nyolcéves koromban, tisztán emlékszem rá. Pápán, a Bocsor-házhoz legközelebb eső sóáruló sarki bolt mérlege szerint 48 fontot^^^ nyomtam s a főtéren lévő Tscheppen-féle fiíszerkereskedésből — persze Loiza néni tud­tán kívül - a fél vállamon hazavittem egy nagy süvegcukrot. A főtéren különben, egyszer a kéttornyú katoHkus nagy templom egyik tornyától a másik házsorig, a magasban egy Blondin^oo (persze ál-Blondin) járókötele volt kifeszítve, me­lyen a kötéltáncos hajmeresztő produkciókat végzett. Ezt na­gyon megbámultam s napokig azon járt az eszem, hogy el­szökném kötéltáncosnak, ha Loiza néni nem volna olyan na­gyon jó és az Ella olyan nagyon kedves. Loiza néni jósága nem kényeztető volt, hanem meggyőző. Nem is foghattam volna fel s nem is viszonozhattam volna há­lás szeretettel, ha bohó gyermekességem dacára nem lettem volna komoly értelmiséggel megáldva. Vidám természetemnél fogva a rendszeres életnél jobban hajoltam a gondtalan csa­pongásra, de mégis hamar megértettem, hogy valami szép és jó van abban a folytonos, éber, türelmes gondban, mellyel az én komoly nagynéném, kit lábbaja állandóan fekvőhelyéhez vagy tolószékéhez szögez, egy olyan kisfiút, mint én voltam, szünetlenül követ. Szemének meleg érdeklődő tekintetét min­dig magamon éreztem, még ha falak és távolságok választot­tak is el tőle, de sohasem nyugtalanított az a félelem, hogy ez a szemmel tartás engem játékaimban s ártatlan gyermeki 131

Next

/
Thumbnails
Contents