Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

No, de addig, míg ez a boldogtalanság rám csapott, majdnem egy teljes boldog esztendő volt az enyém. A legtisztább gyermeki boldogság esztendeje! Ellán kívül még két élő kedves, vidám játszótársam volt az öreges háznál. Két gyönyörű, tarka macska: Pirók és Miri. Ezeknek utóbb édes pici cicáik is lettek. Egyet megtartottunk belőlük, a többit elvitte Kecskés bácsi, a favágó, aki különben jó barátom volt s megengedte, hogy a fűrésze végét húzzam, míg ő azzal működött. Fájdalom, macska-királyságom egy esztendőn belől szomorú véget ért. Pirók, Miri és sarjadékuk Cicka valami járványos nyavalyát kaptak; szőrük rútul levedlett, búskomorak, görhesek lettek s végre mind a hármat elvitte elpusztítani egy öreg koldusunk, aki minden pénteken a Bocsor-háznál kapott ellátást és néhány krajcárt. En persze ezzel az öreg koldussal is jóban voltam. Meg is látogattam egyszer egy kemény, téli napon s elcsodálkoztam rajta, hogy milyen csinos, tiszta lakása van s milyen remek fagyos kolbásszal s egyéb ízletes falatokkal tud engem megvendégelni. Iskolába nem jártam, hanem mint magántanuló, otthon foglalkoztam a negyedik elemi iskola tananyagával. Okos, szép játszva tanulás volt ez. Voltaképp nem volt hozzá rendes tanítóm sem, de hol Pista bácsi, hol Loiza néni, hol Ella igazított el könyveimben s adott fel leckét és kérdezett ki. Olykor elvétve Krausz Simon nyelvmester is beleavatkozott az iskolás tananyagba, de általában ő csak német és francia nyelvre tanított. Igen buzgón tette ezt, s csodálatos mód minden siker nélkül. Minden tanítótlanul folytatott tanulmányban kitiínően haladtam, ellenben a nyelvmesterem összes oktatásaiból ez az egyetlen francia szó maradt meg emlékezetemben „complication" — német egy sem. Igaz, hogy Krausz Simon nyelvmester csakis arra az egyetlen francia szóra helyezett nagy súlyt. Attól meg volt babonázva, folyton arról beszélt s arról írt. Mert írt is. Egy egész könyvet írt „A biztos magyar-francia, különös tekintettel a komplikászjónokra" 129