Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

való gerendákra, buzgón végigolvastam. így hamarosan teljes tájékozást szereztem az akkori politikáról s az egyéb napi eseményekről. Mint politikus mind szenvedélyesebb Deákpártivá fejlődtem, ami azért is tetszett nekem, mert olyan kisgyermektől, mint én akkor voltam, azt mindenki nagyon különösnek és feltűnőnek találta. Az apámat akkoriban sűrűn látogatta Madarász József^^*, aki tudvalévőleg legszélsőbb szélbali képviselő volt. Valahányszor eljött, mindig úgy összedisputált az apámmal, hogy a vita hevében majdnem összedöntötték a kályhát. Én az ajtó előtt füleltem harsogó kiabálásukra s mindig szerettem volna berohanni, hogy megmondjam Józsi bácsinak, mennyire nincs neki egy csöpp igaza sem. Ezzel a politikai ellenféllel azonban sohasem kerültem öszsze, de legalább a cipészünkkel, akinek boltja most Kálvin térnek nevezett akkori Szénatéren volt, egyszer keményen megmérkőztem. A Szénatérre az Újépület Hold utcai kapujától akkor egy lovas omnibuszoni^^ utazott az ember, s a távolság olyan nagynak tetszett, hogy a cipészünk boltocskájában már szinte egészen más, idegen világban éreztem magamat. Viszont a cipészünk is úgy nézett rám, a messze földről érkezett kisfiúra, mint olyan idegenre, aki az ő területén senkinek pártfogására nem számíthat s aki így teljesen ki van szolgáltatva az ő nagyobb fizikai erejének. így aztán, mikor én megtámadtam őt, hogy miért akar a képviselő-választáson Vidats Jánosrai^^ szavazni, aki balpárti, ő dühös Deák-ellenes gorombaságokkal igyekezett engem letorkolni. Én megtorlásul vakmerő balpárt-ellenes kijelentésekre és gúnyolódásokra ragadtattam magamat. Amin a hazafias cipész úgy megvadult, hogy egyszerre csak felkapott az ölébe és azt ordítva, hogy én hazaáruló vagyok, kitett a boltajtó elé. E politikai mártíriummal nem mertem otthon eldicsekedni s beértem azzal, hogy minden cipőmet gyalázatos rossznak vallottam, amelyet ő csinált. S mivel be is bizonyult, hogy őkelme csakugyan nem ért 118