Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

Különben másnap újra felszereltettünk új könyvekkel s az iskolába járás komolyan megkezdődött. A tanító urat, aki az én osztályomban, a másodikban mindent egymaga tanított, még a római katolikus hittant is, Lejtényinek hívták. Én kálvinista létemre a katolikus hittant éppúgy tanultam tőle, mint a többi fiú, és ez egy csöppöt sem ártott nekem. Lejtényi tanító úr kedves, derék, magyar nadrágos ember volt. Minden brutahtás^^^ és lármázás nélkül kitűnően tudott fegyelmezni és tekintélyt tartani, pedig lehettünk az osztályban vagy hatvanan. Minden nap imádkozással és névsorolvasással kezdődött. A névsorolvasásnál mindig akkor kezdtem figyelni, mikor a K betűs első név, „Kapus" elhangzott. Aztán még néhány név jött s végre... „Komora, Kozma" — és az én harsány „jelen" kiáltásom. Összes tanulótársaim közül ahg érdekelt más, mint Kapus és Komora. Az előbbi egy akkor jó hírű női szabónak volt a fia. A Nádor utcában az apjának neve nagy betűkkel volt olvasható egy ház emeletén. Ezért irigyeltem Kapust. Különben kedveltem, mert jó kis fekete fiú volt. Ennek dacára egyszer körmöst kapott a különben vajmi ritkán tettlegeskedő tanító úrtól. Még most is magam előtt látom a körmöstől felszisszenő Kapus kínos arcát. Nekem még akkor is fájt az ő körmöse, mikor aznap együtt mentünk hazafelé. 0 már el is felejtette, hogy ez az ő baja volt s engem vigasztalgatott, hogy ne vegyem annyira a szívemre. Ezt a Kapust ötven év múlva is megismertem az utcán. Meg is szólítottam, mint iskolapajtást, de ő annyira nem emlékezett rám s annyira összetévesztett valami zeneszerzővel, hogy lehetetlen volt vele a barátságot felújítanom. Az emberek általában nem emlékeznek semnúre, ki mindenre emlékezem, nem tudok velük boldogulni. Komora pajtásom hosszúképű, nehézkes, osztrák gyerek volt, az apja gyalogos kapitány s az Újépület kaszárnyában laktak. Öt meg azért irigyeltem. Barátságot is csak azért tartottam vele, mert az ő pártfogása mellett néha bejuthattam az óriási kaszárnyaudvarra, melyen hemzsegett a sok katona. 112