Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

Az Újépület az Országház kupolájából 1897-ben, a lebontás évében futó volt festve életnagyságban, a lehető legélénkebb színekkel s magyarul is rajta volt a felírás: „a három futárhoz". A József tértől az Erzsébet tér kerítése mentén a Marokkói utcán a Váci útra mentünk. Ott egy-két régi, nagy, négyemeletes ház no meg a lóvasúti*^ dobogtatta örömre nagyvárosiasságra epedő szívemet. Viszont azonban a sok, züllött, egykét emeletes s akárhány mocskosan terjengő, földszintes épület megint lehangolt s az állványokkal s építőanyagokkal körülrakott, épülőfélben lévő bazilika^^^ magasba törő, iromjjgMS kusza tömege a széles, poros, kellemetlen, hosszú utat az én szemem részére még ziláltabbá tette. Ezen az úton, csakúgy, mint akkoriban minden pesti utcán, a tüzelőfát még a házak előtt, a járdán fűrészelték és vágták. A favágók és fűrészelők többnyire tót emberek és asszonyok voltak. A mi tótasszony felügyelőnőnk ezek közt sok ismerősre és atyafira akadhatott, mert sok helyen megállt, elpovedált^49 velük, itt-ott ivott is a pálinkás üvegükből, sőt, segí100