Költő L.-M Aradi Csilla: Fejezetek a magyar középkori élet tárházából, 2001

nyokat, közöttük a történeti antropológiát és a csontkémiai vizsgálatokat. Ezek eredményeinek bemutatását is megkíséreljük a kiállításban, felhívva a figyelmet arra, hogy a Lengyel Imre professzor által meghatározott genetikai struktúrák (családmodellek) csupán egy lehetséges, ám nagyon valószínű megoldásai a temetőn belüli rokoni kapcsolatok ábrázolásának. A tárlókban látható arcrekonstrukciók a különböző csoportokat reprezentáló egyének mai ismereteink szerint legtökéletesebbnek vélt arcmásai. A kémiai szerológiai meghatározásokon alapuló csoportosítás lényege, hogy a vizsgált temetőt sírhalmazokból álló területi egységekre bontják, majd az egyes régiókon belül különböző értékekkel rangsorolják a genetikai kapcsolatokat kizáró, vagy valószínűsítő egyedi biológiai jellegzetességeket. A kialakítható struktúrák közül a legnagyobb valószínűségi értékűt fogadják el, mint lehetséges „családot". Л

vörsi temető után Somogy megye egyéb lelőhelyein előkerült fontosabb honfoglaláskori leletek bemutatására törekedtünk. Itt szemléletesen láthatjuk az első tárlóban bemutatott avar és az itt kiállított honfoglalás kori öv szerkezete közötti különbséget a Fonyódon talált öv rekonstrukcióján keresztül. Honfoglaló eleink szinte azonnal megtelepedésük után megindították mintegy hetven éven keresztül folytatott („kalandozások" néven számon tartott) hadi vállalkozásaikat a keresztény országok ellen. Eközben eljutottak az Atlanti óceánig és a Pireneusokon túlra is behatoltak. A 933-as merseburgi vereség után fordult figyelmük Bizánc ellen, majd 970 után itteni hadjárataikat is beszüntették. A Balaton déli partján elhelyezkedő temetkezések részben még a „kalandozásokban" résztvevő harcosok nyughelyei lehetnek, amit a sírjaikban talált nyugati pénzek jeleznek. A fonyódi öweretek 1988-ban az általános iskola épületének bővítésekor kerültek elő. A húsz éves kora körül meghalt férfi lábánál, a váz szintjénél magasabban temették el az összegöngyölt lóbőrt a benne hagyott koponyával és lábszárcsontokkal. A lóbőrre tették az ezüst lemezcsíkokkal díszített kantárt, és mellé helyezték a kengyeleket is. Az aranyozott ezüst veretes övön a veretek közé varrták fel Provencei Hugo (926-945) és II. Lothar (931-950) itáliai királyok 931-945 közé keltezhető közös kibocsátású pénzérméit. Az övön bizonyára tarsoly is lóghatott, mivel a zárószíjat díszítő kis pajzs alakú veretek és a szíj végére erősített kis szíjvég is előkerült. A 20-22 éves férfi nyakában egy eredetileg domborított arany lemezből kinyírt, átlyukasztott szabálytalan alakú csüngő volt. Az egykori ruha ujját csuklónál és a nadrágot a bokánál ezüst lemezcsík díszítette. Jobb fülében egyszerű ezüst karika fülbevalót viselt.