Kozma Lajos ösztöndíjasok 1988-1999, 2000

„HABET HOMO RATIONEM ET MANUM"* Kozma Lajos a Somogy megyei Kiskorpádon, (az ahhoz tartozó Kozma pusztán) született 1884. június 8-án. 1998. novemberében volt halálának 50. évfordulója, melyre a Somogy Megyei Múzeum rangos kiállítással emlékezett, felvonultatva az ouvre legjellemzőbb, országos közgyűjtemények által féltve őrzött gyöngyszemeit. A kiállítást 1999. januárjában, a Megyenapon, emlékülés egészítette ki. Kozma legrangosabb kutatóinak, az életművet értőn elemző- összegző előadásai, méltó megkoronázását adták a jubileumi megemlékezésnek. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum megkülönböztetett gonddal kíséri Kozma Lajos életművének utóéletét is. így került sor a nevével fémjelzett ösztöndíjasok kiállítására, és e retrospektív katalógus kiadására, itt Somogy országban, az О szeretett, „somogyi Eldorádójában". Álljon itt Kozma Lajosról, a „fém"-rői, néhány tisztelgő gondolat: Kozma Lajos a XX. század első fele magyar művészetének egyik legmeghatározóbb képviselője volt. Sokoldalú művészi képessége, eredetisége, létrejött alkotásainak nagy száma, és azok rendkívüli kvalitása kiemelték a kortársak sorából. Korának első polihisztora volt. Egy személyben képviselte a grafikus, iparművész, építész, belsőépítész, formatervező, művészeti író és pedagógus típusának teljességét. Életműve egy minőségileg új kultúrát teremtett. A műhelykultúra, és a „Qualitätsarbeit", működése nyomán nyert hosszú idő után újra rangot, megbecsülést. Alig négy évtizedes művészi tevékenysége, nyitottsága, a korszak legizgalmasabb alkotói közé emelték. Az azonosságkeresés, a hagyományok kutatása, a technikai lehetőségek racionális, az anyagok tulajdonságaiból kiinduló szemlélet jellemezték tevékenységét. Gondolatai, írásai máig hatóak, az alkotás lényegét összegzők, etalonként szolgálnak az utókor számára. Életútját, művészetét felvillantva egyértelmű az a progresszív és egyben transzmissziós szerep, melyet tevékenysége képviselt a kor művészeti áramlatai között. Működése híd volt, mely a hazai törekvéseket az európai törekvésekkel szinkronba hozta. Kozma valóban egy igazi, „telivér" mesterember volt, a legnagyobbikak egyike. „És mi kell ahhoz, hogy valaki mester legyen?" - kérdésére saját szavaival válaszolhatunk: „Önállóság, fantázia, lelkesedés, szeretet a munka iránt, egyéni koncepció, találékonyság, minden új helyzetben kiigazodni tudás, felelősségérzet egyrészt, másrészt egy egészen speciális konstruktív érzék, amely minden elgondolást rögtön anyagba, szerkezetbe tud átültetni. " Szavait, gondolatait ars poeticájának is tekinthetjük, akár üzenetként a mának, a mai Mestereknek. Nomen est omenl A szakmai lelkiismeret diktálja, hogy időről időre számot adjon egyes alkotói területek, periódusok elvégzett munkájáról. E számvetéseket általában kerek dátumokhoz, évfordulókhoz szokták kötni. Lezárva, ugyanakkor elkezdve valamit, aminek *"Az Embernek keze és értelme van" (Aquinói St. Tamás)