Ábrahám Levente: Természeti örökségünk • Somogy megye élővilágának állandó természettudományi kiállítása, 1999

A jégkois/aki Luiopai LÍ Berlin-Varsó-Moszkva vonaltól északra ^L egybefüggő jégtakaró fedte be. Több helyen nagy kiterjedésű ég borította a magashegységeket is. A Kárpát-medencében ekkor endkívül zord körülmények uralkodtak, az alföldet hideg-száraz öszpuszta és erdőstundra, a középhegységet havasi növényzet boította. A többszöri lehűlést és felmelegedést a növény- és állatfajok a középhegység déli kedve;őbb klimatikus lejtőin vagy a Földközi-tenger mellékén vészelték át. A hidegkedvelő élőlényeklek a síkvidéki lápok párás, hűvös környezete nyújtott menedéket a többszöri felmelegedés dőszakában; ezek néhol (pl.:Baláta-tó) ma is nagy fajgazdagságban élnek. A 10 ezer évvel ezelőtt véget ért jégkorszak után a folyamatos éghajlatváltozás következtében vázánk növénytakarója is megváltozott: fenyő-nyír, mogyoró, tölgy, bükk I., és bül<J<. II. éghajlati ázisok követték egymást, erre utal az egyes időszakok jellemző fásszárú növényének neve. t őstulok ^ t gyapjas orrszarvú t barlangimedve ÚJIDŐ - NEGYEDIDŐSZAK