Szapu Magda: Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiől 1. • 1848-as katonadalok és Kossuth nóták Somogyban, 1998

annyi magyar harcolt, mint mellettünk idegen. A borongós magyar szemléletre jellemző' a bukásról szóló énekek népszerűsége, mely vetekszik a Kossuth -nótáéval. A- Honnan jössz te oly leverten... kezdetű ének szerzője máig ismeretlen, a - Jaj, de búsan süt az őszi nap sugara... viszont az üldöztetést szerencsésen elkerült Lévai József hírlapíró szerzeménye. Ez utóbbi sokáig névtelenül terjedt és variálódott írásban és szóban, a változatok száma megközelíti a százat. Mellette még tucatjával lehetne említeni névtelen és utóbb nevesített alkotásokat is, de ezek közül alig egy-kettő" bizonyult maradandónak (pl. a Klapka-induló). Minden lírai költő, vásári ponyvaszerző, magyar nótaszerző" és mások is igyekeztek 48 és Kossuth révén halhatatlanná válni. A centenáris gyűjtés félezernél is több helységből kb. 20.000 adatot, emléket hozott felszínre, ebből mintegy 1600 verses és prózai emlék vonatkozik Kossuth Lajosra. A népköltészeti gyűjtések egyéb eredményeihez viszonyítva a 48-as hagyományok gazdagsága várható volt, holott száz éven keresztül hol feléje fordult, hol pedig elfordult tőle a kutatás. A „rideg" számoknál maradva, a 49-es bukás utáni megtorlás során majdnem kétszáz személyt végeztek ki, igaz, 1956 után háromszáznál is többet; hajdan 1765 embert ítéltek súlyos börtönre, és tízezreket kényszerítettek katonának. Ennek ellenére, 1867 után még azok a 48-asok is honvédeknek vallották magukat, akik nemzetőrként ki sem mozdultak hazulról. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy egy korabeli középhatalom, a Monarchia csak egy (cári) nagyhatalom segítségével tudta a 48-as harcosokat leverni, és 1956-ban akkora haderő vonult fel Budapest ellen, amekkora német hadsereg a II. világháborúban Párizst elfoglalta. Az jogtörténetileg igaz, hogy a 13 aradi vértanú kivégzése „szabályos" volt, de az uralkodónak lehetősége lett volna kegyelmet gyakorolni. Ez elmaradt akkor is, és 1956 után is, sőt Ferenc József íróasztalával szemben lógott a 13 aradi vértanú csoportképe, úgymond „örök" mementónak. Hasonló „felfüggesztésre" 1956 után már nem került sor. Azt hiszem, lassanként jó irányba fordul az ország szekere. Ideje!... Néhány alapvető" mű, további bőséges irodalommal: DEGH Linda: A szabadságharc népköltészete. Bp. 1952. KATONA Imre: Parasztságunk történelemszemlélete. Bp. 1974. Idő' és Történelem. A Marót Károly Emlékkonferencia Előadásai. Az ELTE Ókori Történeti Tanszékének Kiadványai, 7. 103-124. ORTUTAY Gyula: Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban. Ethnographia 63/1952/3-4. sz. 263-307. UJVÁRY Zoltán: Kossuth Lajos a népdalokban. Ethn. 106/1995/1. sz. 31-37. 37