Szapu Magda: Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiől 1. • 1848-as katonadalok és Kossuth nóták Somogyban, 1998

A 48-as honvéddaloknál jóval kevesebb félnépi politikai dal szól a jobbágyság felszabadításáról, holott ez éppen hogy hangsúlyosabb volt az ország függetlenségénél. Hasonló aránytalanság jellemzi a 48-as hősökről szóló alkotások összetételét is. Petőfi pl. a bukás után vált igazán ismertté: halálát nem hitték el, álruhában vélték mutatkozni, és verseit úgyszólván mindenki ismerte. Énekeltek ugyan alkalmi dalokat több hadvezérről is (Bem, Klapka, Nagy Sándor, Perczel és másokról, pl. Gábor Áronról), de Kossuth után valójában csak Damjanich volt igazán népszerű, és б is elsősorban a bitófa alatti hősies viselkedéséért. Kossuthtal azonban egyik felsorolt személy sem versenyezhet, minden vívmányt, győztes csatát neki tulajdonítanak, valósággal glorifikálják, és б az egyetlen, akinek idők haladtán sem fakul a dicsfénye: mindent neki panaszolnak el, hazavárják, és temetése napján a régi népdal (-Esik eső karikára...) már az б sírbatételéról szól. Nemcsak dalok és mondák foglalkoznak vele, hanem gondolatban-gyakorlatban a közrendűek - mágnások soha! - meg is látogatják, népszerű lett a Lajos keresztnév, (ld. Kálmány Lajos, Katona Lajos), a Kossuthkalap és szakáll, a palócoknál volt Kossuth-gyász, a Kunságban a politizálás kosútozás, a Viharsarokban a portuláka virág neve kosútka. (Némileg hasonló volt a helyzet a kuruc mozgalmak leverése után is.) A48-as pártok a kiegyezést nem fogadták el, és egyáltalán minden ellenzéki és agrármozgalmi megnyilvánulás is az б nevét igyekezett viselni. Utcák, terek, szobrok százai hordozzák nevét, és még az 1970-es években is a magyar felnőtt lakosság 2/3-a tudta a nevét, sot azt is, hogy mi volt történelmi szerepe. (Ugyanekkor mindössze 40 % tudott érdemben Marx kilétéről nyilatkozni, kinek nevét, tetteit, képeit és szobrait évtizedeken át hallhatta és láthatta.) Amennyire idealizálták Kossuth személyét, annyira tekintik hitvány árulónak Görgeyt, a sarkítás és ebből következően, a bűnbakkeresés lélektani törvényszerűsége pl. úgy érvényesül, hogy 36 félnépi dalból 32 neki tulajdonítja a bukást, míg a prózai mondáknak nem egészen fele tartja őt árulónak. (Ismét hasonló a helyzet a kuruc felkelés egyik vezéralakjával: Károlyi Sándorral kapcsolatban is.) Ez a torz kép napjainkig sem változott, legfeljebb a szűk körben ismert szakirodalomban. Kossuth töretlen népszerűsége a hazavárás időszakában Garibaldi és Türr sorsával és nevével társult, és Kossuth után az olasz szabadsághős a magyar történeti népköltészet második leggyakrabban emlegetett alakja; erre kevés példa van a Monarchia és szomszédai népeinek költészetében. így pl. a divide et impera (oszd meg és uralkodj) elv alapján 1848-ban sikerült a velünk együttélő nemzetiségek (főként a horvátok és a románok, valamint a szerbek) egy részét ellenünk fordítani, ezt korabeli rövidlátó nemzetiségi politikánk is elősegítette, így szomszédaink költészetében egyaránt találunk 48-as szellemű és Kossuth párti, valamint magyarellenes dalokat; kutatóink eddig jóformán csak a velünk rokonszenvező alkotásokat ismerik valamelyest. (A Bach-korszakról szólván, hivatásos történettudományunk némi elégtétellel állapíthatta meg, hogy a nemzetiségek azt kapták ,jutalmul", amit mi büntetésül.) További kutatást kíván az a meglepő' tény is, hogy 48-ban ellenünk majdnem ugyan36