Szapu Magda: Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiől 1. • 1848-as katonadalok és Kossuth nóták Somogyban, 1998

5. Ki is jöttek vérző szívvel, haloványan, Elbúcsúztak egypár szóval, katonásan. Gyerünk fiúk az Istenhez fel az égbe, Hadd fordítsa szemeit a magyar népre! 6. Jaj de boldog, kit elsőnek nevezének, Ki a halált legelőször öleié meg. Ej, de akit legvégsőnek hagytak hátra, Ki bajtársi szenvedésit végig látta. 7. Damjanichot hagyták végső vértanúnak, Aki mindig a csatában elöl állott. Kegyetlenül haragszik rá minden német, Számtalanszor végig verte őkelméket. 8. Ott áll köztük mankójára támaszkodva, Mint egy szélben düledező templom tornya. Mint egy tigris, mely rost közé vagyon zárva, Ingerkedő gyereksereg j átékára. 9. Dörgő villám, ezek hát az én bíráim, Kiket összetörtek az én katonáim. Mondhatom, hogy derék hősök, szép vitézek, Nincs is kedvem az élethez, ha rájuk nézek. 10. És megállott olyan hősen, olyan bátran, mintha honvédek közt állna a csatában. Bajtársai már ott függnek mind előtte, őt is viszik, ő is ballag már előre. 11. És megállott akasztófa közelébe, Megöleli megcsókolja keservébe. Isten hozzád szabadságharc bitófája, Rajtad halok meg hazámért nemsokára! 12. Sürög-forog már a hóhér a kötéllel, Számolni egy magyar hősnek életével. Damjanich most így kiált fel nyugalmában: Vigyázz fattyú, föl ne borzaszd szép szakállam! 13. Mintha amit szenved, nem is halál lenne, Mintha nem is sírba, hanem bálba menne. A németek buta képpel bámulának, Ő bátran mond jó éjszakát e világnak. 14. Aradi vár, aradi vár, halál völgye, Tizenhárom magyar hősnek temetője. Nyíljon ki a környékén a sírvirág is, Felejthetetlen legyen a haláluk is! Szalagszám: RRM 48/A 31